Hallasd a hangodat! (Cerf, Mitiska & Jaren – Give Me a Sound)
Pactolous
2012-06-17 19:50 
0
4323
| Rovat: Jaren Cerf , Matt Cerf és Shawn Mitiska külön-külön is tettek már le valamit a trance műfaj asztalára, de leginkább a trióbéli munkásságukról híresek. Ez a 3 amerikai egyén 2007-ben rázta meg az értő füleket, amikor is kiadták a Light the Skies című dalukat. Utána nem volt szükség noszogatásra, sorban, futószalagon érkeztek a jobbnál-jobb slágerek. 5 évet kellett várni a szerző albumukra. Adja magát a kérdés: megérte?
Ahhoz, hogy erre válaszolhassunk, tisztázni kell valamit. Cerf, Mitiska és Jaren (továbbiakban CMJ) stílusa nem szorítható be a színtiszta trance berkeibe. Előszeretettel használnak electro-s, retro hatású hangszíneket, a tempó általában lassabb, olyan progresszív trance-es, a hangsúly főleg Jaren hangján van. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert valószínű, hogy a legtöbben inkább valamiféle remix útján találkoztak a trió dalaival. Nehogy ezek ismeretében várjunk el valamit, mert akkor koppanás lesz a vége. Ellenben ha nyitottak vagyunk, és/vagy ismerjük a slágereik eredeti verzióit akkor mind a tíz ujjunkat megnyaljuk a lemez után… mármint a lemezt nem kell megnyalni… na mindegy! Szóval lássuk a dalokat!  Give Me a Sound – Elsőként a címadó dal áll a rajtkockához, ami inkább egyfajta kedvcsináló az albumhoz. Tört ritmusú, hangulatos felvezetés, tulajdonképpen intróként is tekinthetünk rá. Circles – Hogy mit is értettem retró hangzás alatt azt ez a dal mutatja be. 80-as éveket eszünkbe juttató szintik, dobok, széteffektelt hangok: iszonyat hangulatos. Ez azonban csak öncélú kísérletezés lenne, ha nem kapnánk mellé egy remek refrént. Hiába, sok trance énekesnő van, akit öröm hallgatni, de Jaren még közülük is kiemelkedik. Van személyisége a hangjának, azon nyomban elvarázsol és nem enged el. Ready for Go (with Fine Taste) – Keményebb ritmusokra és basszusokra váltottunk át, talán a holland párosnak, a Fine Taste-nek köszönhetően. Kicsit klubosabb a hangvétel, ezt viszont nem pejoratívan értem. Remek, pattogós nóta. Starting Right Now (with Chris Jones) – Going Wrong, To the Sky, Obsession… mi a közös ezekben a számokban? Már szinte hallom a válaszokat: igen, igen, mindegyikben Chris Jones énekel. Itt viszont duettben danolászik Jaren-nel, méghozzá igen érdekes módon. Egyikük sem szólózik, tulajdonképpen egymást kisegítve éneklik ugyanazt, kicsit eltorzítva (rádiós szűrő). A dal olyannyira kiváló, hogy már kislemezre is került, teljesen megérdemelten, mert a hangulat csodás, a refrén éneklésre szólít fel, és még sorolhatnám a dicsérő jelzőket. Our Neighborhood – Itt van a lemez kakukktojása! Hallottunk már valaha rockdalt egy trance lemezen? (BT nem számít!) Nos, nekem sem rémlik, de most kaptunk egyet. Élő dobok, elektromos gitárok, basszusgitár… húha! Persze némi elektromos feeling akad benne, meg hát érződik a stúdiómunkán, hogy nem ehhez a stílushoz vannak szokva, de itt tényleg rikácsolhatnak a kommenthuszárok, miszerint „ez nem trance, LOL!”. Azon is lehet vitatkozni, hogy mennyire illik bele a képbe. Jómagam csak ebbe a vitába tudnék beszállni, de maga a dal nagyon tetszik. Dicséretes a bátorság is, kevesen mernék ezt meglépni! Biztos vagyok benne, hogy készül majd hozzá egy trance-esek által is befogadható remix, de az igazi zeneszeretőknek szerintem nincs okuk panaszra. A "Beggin' You" című dal videóklipje Play Our Lives (with Audien) – A rockbetét után térjünk vissza a klasszikusabb trance vizekre. A szintén amerikai Audien-nel készített szám a progresszív hangzás képviselője, de egy kicsikét talán túlságosan is bátortalan. Kellemes dallamú nóta, ismét egy jó refrénnel megáldva, de a sokat hallott Deadmau5/Inpetto/Duderstadt/stb.-t idéző alap visszavesz az egészből. Igaz, csak egy nagyon picit. És különben is, ez legyen a legnagyobb hibája… Let's Run Away (with Josie) – Na, ez is ritka! Jaren-nek megadatott az a lehetőség, hogy testvérével, Josie-val énekelhessen együtt első lemezükön. Josie egyébként szintén jól bejáratott trance énekesnő (énekelt már a Heatbeat-nek, Aly & Fila-nak és a Masoud-nak is), úgyhogy tényleg különleges alkalom, hogy ők, így ketten összejöhettek egy dal erejéig. Az eredmény nem is maradt el, kiváló dalt hoztak össze ismét, ami így ebben a formában talán picit soványka, de már látom szemeim előtt a jobbnál-jobb átdolgozásokat. Part of Me – Ezzel a dallal kezdődik a lemez epikusabb, elszállósabb fele. Itt már van klasszikus kiállás és némi durvulás is. Emellett pedig egészen az album legvégéig ez az utolsó, eleddig ismeretlen dal. Beggin’ You – Van olyan trancer, aki nem ismeri ezt a csúcsszuperséget? 2009-ben Armin Van Buuren remixe által vált igazán híressé, de ettől még az eredetit sem kell leírni. Az ének gyönyörű, a zongorás kiállás mesteri, és persze hiányzik egy remekbe szabott szinti az összképből, de ez nem sokat von le a dal érdemeiből. Man on the Run (with Dash Berlin) – Újabb mérföldkő, bele se merek gondolni hányszor hallgathattam meg ezt a dalt anno. Hogy mennyire nem vagyok ezzel egyedül, azt pont a múltkori Dash Berlin albumnál is lehet érzékelni, hiszen ennyi idő után is érdemesnek találták ráilleszteni Shogun dalára. Szóval igen, zseniális nóta, az már más kérdés, hogy életmű ide vagy oda, változatlan formában, ugyanazt felrakni, mint ami Dash-ék első albumán is szerepelt jó ötlet-e. Mindezen kérdések persze a Beggin’ You-nál is fenn állnak, de mivel első szerző lemezről van szó, hajlandó vagyok szemet hunyni ezek felett (a lóláb mondjuk így is kilóg, mert ha már kvázi összegyűjtötték a legnagyobb slágereiket, akkor hol a Light the Skies?). A "Witness" videóklipje Witness (with Rank 1) – Ebbe viszont nehéz lesz belekötni, hiszen idei darab, ráadásul ez is remek szám. Abszolút beleillik CMJ eddigi repertoárjába, igazi klubhimnusz. És amit hiányoltam eddig azt a Rank 1 elhozta: a szintiket! Jaren kitűnő hangja mellé még egy megjegyezhető szintiszólamot is szolgáltattak, szóval tényleg nagyítóval kéne keresni a hiányosságokat. De nem keressük, nincsenek! Another World – A tavalyi év csak ezt az egy CMJ dalt hozta nekünk, de más egy ilyenért is a földhöz verné a popsiját. Mit is írhatnék még, hogy ne ismételjem magam? Inkább kipontozom a fennmaradó részt, és mindenki írhat ide azt, amit akar: ………………………… Our Little Secret (with Pulser) – És itt a záróakkord, az album utolsó száma. Ehhez a nagy öreget, Pulser-t hívták segítségül, és mily meglepő, a végeredmény nem egy gyors trance szám lett, hanem inkább egy downtempo jellegű, majdnem chillout-os dal. És mint ilyen, kiválóan keretbe foglalja a lemezt. Ja, és még jó is, komolyan, tanítani kéne ezt a fajta hangszerelést, hangulatkeltést. Azt hiszem nem kell különösebben összefoglalni mit is gondolok Cerf, Mitiska és Jaren albumáról. A Give Me a Sound több, mint remek indítás egy 5 éve a porondon lévő bandától, aminek persze megvannak a gyermekbetegségei (régebbi dalok szerepeltetése, kifogásolható dalsorrend), de ezek bőven a megbocsátható kategóriába esnek. Mindegyik dal egy gyöngyszem, vétek lenne kihagyni. Aki trance szeretőnek vallja magát, annak kötelező, de a stílussal ismerkedőknek is merem ajánlani! Ízelítő a "Starting Right Now" című dalból  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!