Nem a külső, a belső a lényeg (Ashley Wallbridge – The Inner Me)
Pactolous
2012-03-23 21:00 
0
3632
| Rovat: Ashley. Első hallásra talán egy nő képe ugrik be, de aki járatos a trance-ben, az tudja, hogy egy angol úriembert takar. Márpedig érdemes megjegyezni Ashley Wallbridge nevét, hiszen nemcsak kitűnő dalokat ír, de egyedi, sajátos hangzásának köszönhetően már a legnagyobbak közé is felverekedte magát. Most pedig már ott tartunk, hogy saját, szerzői albumot adott ki... hát még ilyet!
Ashley zenéjében a house és a progresszív trance hangzását egyesíti, hozzáadva a saját maga ötleteit, így lesznek a dalai felismerhetőek, egyediek. Ott van például a 2008-as Omega, ami számomra Ashley belépője volt, de vehetnénk még a 2009-es Harrier-t, Shotokan-t vagy az Andy Moor-ral közös alkotást, a Faces-t, ami nem mellékesen az akkori év befutója volt. Tavaly sem átallott olyan nagy dobásokkal előjönni, mint például a Vision, vagy a Mansion, amit Gareth Emery-vel követett el. Remixerként is nagyra becsült, az előbb említett Gareth Arrival című számát csodásan sikerült saját képére formálnia.  Kérdés az, hogy egy ennyire jellegzetes hangzással rendelkező előadó mit kezd egy nagylemeznyi hellyel? Persze fel lehetne pakolni az eddigi nagy dobásokat, de egy The Inner Me, azaz „a belső én” címmel ellátott album nagyobb dolgot enged sejtetni. Akárcsak az intro, a filmszerű Emotions. Ezek nem csak dalok lesznek egymás után pakolva, itt lehet, hogy koncepció is meghúzódik? A bevezetőt követő lassú These Walls egészen meglepő, kevesen merik bevállalni, hogy egy balladával kezdenek. Mindenesetre a dal kellemesen simogat, egy gyorsabb verziót is szívesen hallanék majd később belőle. A Kopanang már „ashley-sebb”, de emellett hatalmas ötlet volt bevenni az akusztikus hangszereket, gondolok itt például a gitárra, és a hegedűre. Ez az a fajta dal, amiből nem lesz kislemez, de kell egy ilyen az albumra, érdekes színfolt. A Careful már nem kockáztat, óvatos, ahogy a címe is jelzi; egy viszonylag sablonos dallammal ellátott nóta, amit egy picit felemel a vége felé bejövő szinti, de amúgy megreked a középszerűség szintjén. A Zorro sem tud sok újdonságot felmutatni, lévén a Vision és az Arrival remix által kitaposott ösvényt járja be. És különben is, címadás ide vagy oda, ennek mi köze Zorróhoz? Ízelítő a "Vision" című dalból Haladjunk tovább a 2009-es csodához, a Faces-hez, ami bár picit elkésett, de nagysága miatt úgy néz ki, érdemesnek találtatott arra, hogy felkerüljön. Persze ez egy ún. The Inner Me mix, de sok karaktert így sem érdemes pazarolni rá, az eredeti hosszú, hosszú köröket ver rá, minden tekintetben. A Soul Seek ismerős dallammal dolgozik, viszont a hangzás picit módosult, ami számomra megmenti a dalt, sőt! Kifejezetten tetszetőssé vált már! A Vision-t már ismerhetjük Armin Van Buuren Universal Religion 5 lemezéről, de különböző partikból is, hiszen kedvelt darab a lemezlovasok körében. A tipikusnak mondható melódiát feldobja a gitár, valamint az, hogy van egyfajta lendülete a dalnak. A Meta4 ismét egy kisebbfajta váltás, szolidan idézi az Above & Beyond Sun & Moon-ját, kár, hogy nem fejtette ki hosszabban Ashley, bár lehet, hogy ebben a dalban ennyi volt csak. A Mumbai Traffic is egy mixlemezről leszaladt darab, ez Armin 2012-es A State of Trance-éről lehet ismerős. Kedvelt darab manapság, és meg is érdemli, igen kellemes nóta. Ízelítő a "Mumbai Traffic" című számból A sok-sok instrumentális dal után végre egy újabb énekes nóta következik, ez a Keep the Fire. Nem vagyok jós, látnok, táltos vagy bármi más, de szerintem ebből a dalból kislemez lesz. Van benne egy kiváló ének sáv, egy remek szintetizátor-szólam, mindez á la Ashley. Az Ibiza című nótáért viszont fekete pont jár. Már az gyanús volt, ahogy Andsen (a Music for Trance People blog szerkesztője, nem mellékesen én is írok oda... igen ez volt a reklám helye  ) kolléga megtalált, hogy szerintem mire emlékeztet ez a dal? Az hagyján, hogy emlékeztet; egy része kifejezetten az, aminek hallatszódik! Az ilyenekért harapok, főleg úgy, hogy a Mat Zo-féle The Fractal Universe az egyik nagy szerelmem! Még szerencse, hogy a végére kicsit átvált másba a szám, de a keserű szájíz megmarad. Vigyázó szemünket inkább a következő dalra vessük, ami szintén egy Ashley Wallbridge & Andy Moor kooperáció. A World to Turn egyelőre egy szerethető darab, remek énekkel, de ez is egy The Inner Me mix, szóval a végleges véleménnyel megvárom az esetleges kislemezt. Potenciál van benne, de úgy érzem, teljes nagyságát még nem érte el. Mindenki „kedvenc” énekesnője is tiszteletét teszi a lemezen, Audrey Gallagher a Bang the Drum-ban énekel/nyivákol (kívánt rész aláhúzandó, csak vigyázzatok a monitorra!). Ez a dal is „majd meglátjuk” kategória, habár már most is finom, de szerintem ebből is ki lehet még hozni sokkal többet. Utolsóként pedig a Feel Again mutatkozik be, ami már az elején belopja magát a hallgató fülébe, szívébe szép dallamával. Kicsit szokatlan Ashley-től, van benne egy dobokkal telített középrész, férfi ének (Matias Lehtola, aki eddig előttem dalíróként és producerként volt ismert), szóval minden, ami egy ütős dalhoz elkélhet. Ízelítő a "Keep the Fire" című dalból Az iTunes-on megrendelőknek jár két bónusz szám is, ebből az egyik a JYNX (The Inner Me Mix), tavalyról talán rémlik egyeseknek, a másik viszont egy új dal, a Sunrise. Ez utóbbi viszont véleményem szerint akár a rendes albumra is rámehetett volna, annyira hangulatos. Ritkán dicsérek bónusz dalokat, szóval ez már valami! De vajon dicsérhetem a lemezt is? Nos, Ashley első dobása, minden kukacoskodás ellenére, egy igen korrekt darab. Megvannak a gyermekbetegségei, de első lemeznél ez elnézhető. Jövőbeli slágereket tartalmaz, kiváló mellékdalokat is, úgyhogy annak mindenképp tudom ajánlani, aki kedveli az úriember hangzásvilágát. Aki viszont nem tudná elviselni őt egy albumon át, az fontolja meg, mert bár pontosan azt kaptuk, amit vártunk, az egysíkúság imitt-amott ráfogható.  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!