Ébredni kéne már... (Cosmic Gate – Wake Your Mind)
Pactolous
2012-01-11 22:26 
0
4535
| Rovat: Kezdődjék hát meg a 2011-es lemaradás pótlása, elsőként egy lemez értékeléssel! Újabb visszatérőt köszönthetünk a honlap történetében; a Cosmic Gate duó a 2009-es Sign of the Times után 2011-ben új albummal jelentkezett.
A Wake Your Mind elnevezésre hallgató korongot vegyes lelkesedéssel vártam, ugyanis az előhírnökök kifejezetten tetszettek, de emlékeztem még a 2009-es dobásra, és arra is, hogy ott a kellemes számokon kívül bizony előfordultak gyenge darabok is. Azt ugye meg már réges-rég tudjuk, hogy a Cosmic Gate már közel sem az a keménykedős banda, mint anno pl. a Fire Wire idején. Ez utóbbival mondjuk már megbarátkoztam, hiszen a stílusváltásuk (vagy inkább felnőtté válásuk) óta azért megleptek minket jó pár ütős alkotmánnyal. Vajon ezen előjelek tükrében mit alkotott Nic Chagall és Bossi?  Sometimes They Come Back For More (with Arnej) – A bejelentkező nóta rögtön egy kollaboráció, a kanadai Arnej csatlakozott a fiúkhoz a stúdióban. A dallamban érződik is az ő hatása, no meg persze a sejtelmes kezdésnél. A ritmusok és a főszinti viszont már Cosmic Gate-es, annyira, hogy a szintihangszín már-már elcsépeltnek hat, hiszen nem ebben a számban használták először (Fabio XB & Ronnie Play feat. Gabriel Cage - Inside of You (Cosmic Gate Remix); James Horner feat. Leona Lewis – I See You (Cosmic Gate Remix), de a CG-től független Shogun is felhasználta a Skyfire című slágerében). Ugyanakkor a kezdés nem rossz, az atmoszféra felemeli a dalt, csak éppen túlságosan is ismerős innen-onnan. Be Your Sound (with Emma Hewitt) – Ez a darab viszont minden kétséget kizárólag egy hatalmas alkotás. A mikrofonnál Emma Hewitt, akivel nem lehet rossz lóra tenni, az éneke most is gyönyörű, és nem mellesleg olyan magasságokban és mélységekben szárnyal, hogy az valami hihetetlen. A melódia csodálatos, ez főleg a szép, lassú, zongorával megtámogatott kiállásnál figyelhető meg, a fődallam pedig egy pöttyet house-os beütésű, de a CG ügyesen átformálta a saját hangzásukra. Nem véletlen, hogy a dal előkelő helyen végzett az év slágerei között. Wake Your Mind (with Cary Brothers) – A címadó tételben a trance-esek között sem ismeretlen amerikai indie dalszerzővel/énekessel állt össze a CG; talán emlékszünk még Cary Brothers-re (aki nevével ellentétben egyedül van… vagy csak én lepődtem meg ezen?), Ride című számát Tiesto remixelte át 2008-ban, és a (néhai) Mester Kaleidoscope című albumán is szerepelt a felejthető Here on Earth című darabban. Nos, a fejrobbantás itt sem jött össze, bár kellemes az összhatás, de mint címadó dal kicsit jellegtelen. Nem a legjobb szerzemény, na, lesznek ütősebbek is. The Theme – Sokáig nem tudtam ezzel a dallal mit kezdeni, ugyanis ez egy feldolgozás, Jurgen Vries (azaz Darren Tate) 2002-es nagy slágerét, a The Theme-et (mily meglepő) „dolgozták át” a srácok, de közelebb állok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy modernizálták. A dal ugyanis szinte egy az egyben maradt ugyanolyan, mint anno (illetve mint a JamX & De Leon's DuMonde remix). Túl sokat tehát nem tettek hozzá, és így, ebben a formában kicsit értelmetlenné válik a dolog. Viszont amellett sem tudok elmenni, hogy a dal egy kiváló darab, a szintidallam lenyűgöző, és legalább a mai közönség is megismerheti így ezt a klasszikust. Nem tudok ítéletet mondani, csak azt, hogy szeretem. All Around You (feat. Myon & Shane 54 with Aruna) – Bizony, bizony! Égető Márió és Császár Előd, hazánk nemzetközi sikereket is elért trance mágusai szerepelnek CG-ék albumán! Szerintem ez nagy dolog, hatalmas gratula nekik! Sikerült is egy, a két csapattal abszolút harmonizáló hangzású dalt összehozni, amiből akár még lehet is valami. Ebben a formában azonban még nem az igazi, valami hiányzik. Never Apart (with Alana Aldea) – Kedvenc hangszínemmel indít a dal, majd pedig egy igen kellemes énekkel és meglehetősen böszme beindulással folytatódik. Ez az, amire azt mondom, hogy ígéretes! Aztán rájöttem, honnan ismerős: Andy Duguid feat. Leah – Wasted. Na jó, tényleg hasonlít rá egy kicsit (?), de azért a felerősödő szinti már CG-es, és ez javít az összképen. Mindenesetre az elején többet vártam. Over the Rainbow (with J Something) – Manapság mást se lehet hallani, csak azt hogy a két stílus, a house és a trance közötti határvonal hogyan vékonyodik el, miként mosódnak össze a hangzások, ésatöbbi… Ez a dal is egy kiváló példája ennek, hiszen az erőteljesebb megszólalást leszámítva ez egy house dal. Jómagam nem érdekelnek a stílusok, mert meghallgatok mindenfélét, de amikor a megszokott előadóim kóstolnak bele ebbe-abba, akkor bizony már kritikusabb vagyok. Nem azért, mert nem szívelem a kísérletezgetést, dehogy is! De erről a dalról lerí valamiféle hanyagság, egy olyan „mi is tudunk Aviici-sek lenni”-féle hozzáállás. Önmagában ez a szám sem pocsék, csak nem értem miért kellett ez ide. Nothing Ever Lasts (with Andrew Bayer) – Ez a darab viszont sokkal inkább emlékeztet a CG-re, hiszen van itt minden, ami kellhet: elvont dallamok, elszállós kiállás, feszes ritmusok… Nem lesz sláger, nem fogják játszani a klubok, de ez, ellentétben az előző tétellel, illik ide. Calm Down (with Emma Hewitt) – Mintha a fiúk is gyorsan el szeretnék felejteni az Over the Rainbow-t, hiszen ez a dal is egy hamisítatlan és tipikus CG himnusz, az elmaradhatatlan Emma énekével. Nem hiába írtam feljebb, hogy ha egy banda minimális kockázattal szeretne egy kiváló dalt írni, Emma Hewitt neve kell, hogy felmerüljön először. Az album újabb gyönyszemével van dolgunk, ha ebből nem lesz kislemez, akkor körbefutom Szomáliát! Barra - … és jobbra! Khmm.. bocsánat. A CG úgy gondolta, hogy nem maradhat le a 2010-es évben egyedüliként kiadott kislemez-daluk sem. Ezzel én is egyetértek, mert bár hihetetlen egyszerűcske a szentem, engem anno megfogott, és még a koncepcióba is illik. Más lehet, hogy nem lesz ezzel így, de nekem tetszik. Drifting Away (with Cathy Burton) – Íme a tökéletes példa arra, hogy egy kiválóan megszerkesztett ének mennyit dob egy amúgy átlagos számon. Dallamilag semmi kiemelkedő nincs a dalban, sőt, erős déja vu kísértett a hallgatása közben. Ugyanakkor Cathy hangja csodás, és az énekdallam is briliáns. Ha ő nem lenne benne, egy, két, max. három hallgatás után már dobnám is ki a dalt, így viszont tetszetős. Ebből is lehetne később valami! Flying Blind (with Jes) – Jes-től sem hallottam még rossz számot, valószínűleg a CG is így gondolta, amikor felkérte az éneklésre. Ez a dal sem fog szabályt erősítő kivételként elhíresülni, és bár itt is vannak „valahol már hallottam hasonlót”-felhangok, az ének, és a dal közepénél bejövő dallamok, váltások ismét jól sikerültek. Úgy gyanítom, ez is maxi esélyes! Perfect Stranger – Újabb instrumentális darab, profin megszerkesztett trance finomság, kevés meglepetéssel, de amit hoz, azt jól hozza. Kicsit hiányolom az innovatív megoldásokat a hangzás terén, de annyi baj legyen, a középső, szintis kiállás így is tetszik, még ha nem is indít forradalmat. Beautiful Destruction (with Alana Aldea) – Zárásként egy darkosabb megszólalású dalt kaptunk, acid-es beütésű basszussal, fájdalmas kiállással, de a hangulat mégsem szuicid, csak sötétebb a többinél. Nekem ez kurtára bejött, holott nem mondhatjuk rá könnyű szívvel, hogy mozgalmas, hovatovább izgalmas lenne. Az atmoszféra viszont lehengerlő. Kiváló zárást hoztak össze a srácok! Furcsa helyzet állt elő! Az az igazság, hogy amikor először hallgattam a Wake Your Mind-ot, sokkal jobban tetszett, mint másodjára. Általában fordítva szokott lenni, most mégis így történt. Nem tudom mit jelent ez, de érdekes. Összességében, visszatekintve az ítéleteimre, viszont megint rá kell jönnöm, hogy bár hullámvölgyektől nem mentes a lemez, a mérleg pozitív irányba billen. Vannak potenciális slágerek, pocsék számok nincsenek, csak azt a kevés déja vu elemet kellene eltüntetni a következő lemezre. Egyedi dallamok, hangzások, hangulatok: ezekből kell még több! A house-t pedig ne erőltessük, szépen, finoman is bele lehet csempészni azt a trance-be. Szóval melegen ajánlom mindenkinek, akit érdekel a Cosmic Gate! A "Be Your Sound" videóklipje  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!