Kommersz dubstep? Azt mondom, jó! (Nero – Welcome Reality)
Pactolous
2011-12-06 23:40 
3
4817
| Rovat: Van ez a stílus kérem szépen, amit úgy hívnak: dubstep. Nem új dolog, de csak mostanában kapta el a kommerszitás szele, már ha létezik ilyen egyáltalán. Képzeljünk el egy végtelenül széttorzított electro számot, ami nem 4/4-edre épül, hanem annak a felére, és ennek a ritmusnak dolgozik alá minden. Ha elképzeltük, akkor tegyük mindezt a sokadik hatványra, mert körülbelül ilyesmi hatású lehet az első dubstep 'élmény'.
Számomra ez a stílus az „inkább ne” kategóriát képviseli, de azért van egy-két olyan dal, ami emészthető számomra is (pedig én aztán tág tűréshatású vagyok, no de a dubstep ilyen). Na most a Nero egy egész albumnyi dubstep-et prezentál nekünk idei lemezén, és kérem szépen, jó a cucc! Mit jó, ütős!  Eleve kezdjük azzal, hogy vannak slágerek! Itt van például a Promises, ami nem is „rágja annyira az agyadat (copyright by Projeckt)”, annyira nem, hogy egyesek már a kedvencüknek is tartják (pl.: Ákos), mások meg lekoppintják (pl.: Scooter). Kellemes ének, domináns basszusok, erőteljes dobok, szóval nagyon faja szám. Az Innocence már más tészta, van benne egy kis trance, de a dubstep rész már elvontabb; még szerencse, hogy a dallamok megmaradtak. Az év végére nagyon sok ember megtalálta a Crush on You című darabot, ami nosztalgikus hangszerelésével és poénos klipjével hívta fel magára a figyelmet… no és persze az elektrosztatikus kisülés erejével felérő basszusrésszel. Súrolja már a hallgathatatlan szintet, de mégis van benne valami szellemes játékosság. Az én abszolút kedvencem – és szerintem a jövő következő Nero slágere – a Me & You, ami egyszerűen zseniális. Hihetetlen jó szintihangszínek, mélyek, húzások… elsőre beleszerettem! A "Me & You" videóklipje És hogy milyen az album többi száma? Azt kell, hogy mondjam, nem maradnak alul! Az intro utáni Doomsday sötét hangulatával, electro-s, kicsit Dominator beütésű szintijei nem lacafacáznak, megmutatják mire lehet számítani. A My Eyes szintén a régi időket idézi, már majdnem Depeche Mode-os, Erasure-os a hangulat. A Guilt és a Fugue State számok olyanok, mintha csak kettédarabolták volna őket, annyira sima az átmenet, míg az In the Way zaklatott és nyugtalan basszus mormogásával tűnik ki a tömegből. A Scorpions lassan emelkedik a kiteljesedés felé, a Must Be the Feeling pedig szintén egy atmoszférikus, de gyorsabb darab, szinte már nem is dubstep. A Reaching Out is a 80-as évekből táplálkozik, ami abszolút jól áll neki, a Departure pedig szépen, monumentális módon zárja le ezt a kiváló lemezt. A "Crush On You" videóklipje Nem gondoltam volna, hogy valaha is dicsérni fogok egy dubstep albumot, de amit a Nero csinál, az nekem nagyon szimpatikus. Lehet, hogy slágeresek, de mégis olyan dallamokkal operálnak néhol, amikre igencsak nehéz nem odafigyelni. Lehet, hogy ez nem az igazi, kőkemény, hardcore dubstep, de ez itt most nem is lényeg. Aki kicsit is bele akar kóstolni a műfajba, annak erősen ajánlott beszerezni ezt a lemezt. A Nero-féle valóságba érdemes belépnünk!  |
Hozzászólás
2011-12-11 19:24
Ez az a rész, ahol nekem csendben kell figyelnem az eseményeket
2011-12-07 12:12
Örülök neki, hogy felkeltettem érdeklődésedet! Tény, hogy ha kilövöd magad az űrbe a dubstep-től, főleg a szeletelősebbtől, akkor nem mindegyik nyerheti el tetszésedet, de egy próbát mindenképp megér.
Amit pedig belinkeltél tényleg jóféle, főleg a nagyzenekari, filmszerű hangszerelés, dallam miatt.
2011-12-07 11:02
Hát sokmindent meghallgatok, de ez az a műfaj amit azért úgy próbálok elkerülni, valahogy nem képvisel értéket számomra. De ezzel az ajánlóval, és videókkal sikerült felkeltened az érdeklődésem az album iránt, még a napokban belefülelek.
A legkomolyabb ilyen típusú szám, pontosabban remix amit valaha hallottam, hátborzongató.
http://www.youtube.com/watch?v=wT6AQh0y0OQ
* jelölt mezők kitöltése kötelező!