Kislemez nagy bottal (Ákos - Utazó)
Pactolous
2011-04-11 16:53 
0
3939
| Rovat: Ákos bekapcsolta az utánégetőt: a májusi nagy- és egy londoni kiskoncert előtti hajrában sem hagyott anyag nélkül. 43. születésnapján ismét egy kislemezzel lettünk gazdagabbak, ahol a 'kis' jelzőt tulajdonképpen el is lehetne hagyni, annyi anyag szorult rá a DualDisc két oldalára. De vajon elég lesz-e éhségünk csillapítására az Utazó és kompániája?
Két dolgot már most le szeretnék szögezni: az egyik tán nem titok, de menthetetlen Ákos-rajongó vagyok, lassan már 21 éve; a másik viszont az, hogy először kis csalódottság lett úrrá rajtam. Ha csak a mennyiséget nézzük le vagyok döbbenve, ugyanis ennyiféle dolog felpasszírozásához szerintem egy kisebb tudóscsapatot kellett alkalmazni. Kapunk egy új dalt, A Fénybe Nézz 5 verzióját, a Szeress Így 2 változatát, egy félig nagyzenekari, félig elektronikus, instrumentális művet, mindezt háromféle kódolásban. Aztán ott vannak még a mozgóképes anyagok: 3 videóklip (ebből 2 új), 3 videónapló rész az idei év történéseiből (frenetikusak), egy kis reklám annak a História Parknak, aminek zenéjét Ákos komponálta, valamint egy rejtett videó is befigyel valahol. Mi ez ha nem jóság a javából?  Miért is volt akkor az a kis csalódás? Utólag visszagondolva szerintem közrejátszhatott az is, hogy nagyok voltak az elvárásaim, pont azért, mert arról szólt a fáma, hogy rengeteg minden lesz a lemezen. Személy szerint örültem volna, ha A Fénybe Nézz és a Szeress Így dalokon kívül mást is átdolgoztak volna a delikvensek. Másrészt pedig azért, mert a remixek korántsem sikerültek eget rengetőre. A klipek szintén nem olyan mélységűek, mint a korábbiak, igaz, most direkt ez volt a cél. Aztán ott az Utazó, az új dal is… de haladjunk szépen sorjában, és közben remélhetőleg fény derül arra is, miként változott meg a véleményem is. Az Utazó eredetileg A Katona Imája dalaival együtt született, de különböző okok miatt lecsúszott róla (hangzásilag-mondanivalóban más világot képvisel, plusz nem készült el időben), de szerencsére megszületett. Kifejezetten énekelhető és fülbemászó dallamú nóta sikeredett belőle: a főtéma egyből megragadja az embert, és a képekkel operáló dalszöveg is megnyitja az utat a különböző értelmezések felé. Viszont én nem tudtam elmenni amellett, hogy a dal faszögesen egyszerű, már ha a felépítést nézzük: nincs túl sok variálás, csúcspont, túl blokkszerű. Persze ez benne van a pakliban, ha elektronikusra vesszük a figurát, de mint mondottam volt vala, többet vártam. Főleg Szakos Krisztiántól, aki a hangszerelésért felelős. Szóval az első benyomások vegyesek voltak, de utána többször átrágtam magam a klipen és a dalon egyaránt, és most ott tartok, hogy jelentősen megváltozott a hozzá való viszonyom. Utazónkat gyakran dúdolgatom magamban, örülök, ha megszólal lejátszómban, a dalszöveget is szeretem ízlelgetni. Végső ítéletemet egy bevált közhellyel közlöm: az Utazó egyszerű, de nagyszerű. A Fénybe Nézz a második klipes nóta volt A Katona Imája albumról, így nem csoda, ha ő is kiemelt szerepet kapott a maxin. Az album verzió mellett szerepel még egy koncertfelvétel is, ami a tavalyi jótékonysági Aréna-beli bulin készült. Az élő verzió természetesen az eredetire épül, egy-két effekt beszúrásán kívül semmi változtatáson nem esett át. Szintik helyett még mindig a vonósok szólnak a háttérből, ugyanakkor a szolid-tombolós középrész itt is levágja a fejeket. A Szakos-féle átírat – a szöveg bíztató jellege ellenére – sötétebb tónusúra formálódott, a Krisztiántól elvárt elektronika pedig itt is képviselteti magát. Én még mindig arra várok, hogy ez a fiú kiengedje végre a fáradt gőzt és megmutathassa, hogy mit is tud valójában, de a mostani remixei sem rosszak ám, ahogy ez sem. A Fénybe Nézz sok változata közül ez tetszik a legjobban. Legszívesebbe ezt a Compact Disco remixére tartogattam volna, de az egyébként igen figyelemreméltó csapat – aki már külföldön is nevet szerzett magának – most kicsit alulmúlta önmagát. Túlságosan ragaszkodtak az eredeti dalhoz, és az az alap, amit alá raktak nem hat korszerűnek. Nem akarom legagyizni őket, hisz tényleg tehetségesek, és én örültem volna a legjobban, ha Ákos kap végre egy igazán jó, klubokba illő progresszív dance (vagy trance, vagy house, vagy akármilyen) remixet, de ez nem történt meg, hiába a rövidített és a hosszabbított változat. Nagy kár! Térjünk is át a harmadik főszereplőhöz, másik „Katona-dalhoz”, a Szeress Így címűhöz. Egyik kedvencem az albumról, dögös, pergős, üvölthető nóta, igen vicces klip készült hozzá, örülünk Vincent. A lemezváltozat mellé ismét Szakos alkotott egy bulizósabb, elektronikusabb remixet, ami megtartotta az eredeti dal erősségeit, és hozzáadott még egy pár húzós ötletet. A végeredmény igen ízletes lett, és bár nem múlja felül az alapdalt, ez a másfajta megközelítés is elnyerte tetszésemet. A História című opusz a meglepetés: elektronikával átölelt szimfonikus, kórusos mű, ami a középkort életre keltő História Park hivatalos dala, zenei témája. Ákostól ilyen nagy volumenű nagyzenekari megnyilvánulást ritkán hallani, de lehetne többször is, hiszen egy kiváló művet kaptunk. Epikus, nagy ívű dallamvezetés jellemzi, ami a nyomokban fellelhető elektronikus jelleg ellenére is megőrzi azt a fajta középkori hangulatot, ami a parkot is jellemez majd. A végén szereplő, Ákos által megszólaltatott kórustól pedig leírnám, hogy elakadt a lélegzetem, de ilyen nagy jelzőket csak félve merek használni. Egy dolgot ugyanakkor észrevettem: míg A Katona Imája című dalban a Lázadj Fel Újra egyik dobalapjára bukkantam rá, addig itt az 1995-ös Indiántánc albumon szereplő záróakkordból, Az Én Filmem Kész című dalból véltem felfedezni egy részletet, tessék csak a História dobokkal telített kiállására figyelni! És ha már ennél a résznél tartunk: itt ha direkt csúszik az egyik dobalap, akkor szerintem ez nem jött ki túl jól, ha pedig véletlen, akkor illett volna észrevenni. Sebaj, ez a rész úgyis csak rövid ideig tart, utána úgyis visszarántanak a vonósok. Amint láthatjuk, erről a „kis”-lemezről nem lehetett röviden írni. Végezetül csak annyit mondanék, hogy az Utazó megéri a pénzét. Tényleg rengeteg minden van ezen a maxin, és mindegyik minőségi munka. Az, hogy én egy picit többet vártam, az csak az én sirámom, nem hinném, hogy más magyar előadó így foglalkozik a rajongóival, mint Ákosunk. Értékeljük ezt a gesztust, és készüljünk fel a májusi koncertre, mert bár azt is rendesen hype-olják, kétlem, hogy ott, és akkor bármiben is csalódás érne. Tudjátok mit? Erős szó az, hogy „csalódás”: az Utazó kislemez egy kiváló darab, ami nálam (hangsúlyozom: nálam) hagyott némi kívánnivalót maga után, de nem maradhat ki egy Ákosista gyűjteményéből sem.  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!