Régen volt már, több, mint 20 éve,
hogy gondolat lettem –
már ekkor megszülethetett
a lelkem.
Majd földre ért pöttömnyi húsom,
- a kis ékszeresdoboz;
S hogy terve volt-e velem a sorsnak –
nem tudom.
Cseperedtem. Kis fejemben mint megkergült legyek
cikáztak az ötletek:
énekes-színésznő, szakács, lepkegyűjtő, vagy csak egyszerűen
királykisasszony.
A sors tervébe beleillett-e? – nem tudom.
Tovább nőttem, idősödtem;
az álmok el-elmaradoztak.
Hosszú, ál-vágytalansággal teli évek…
A sors meg csak röhög. Én viszont
újra álmodom, s ajánlom,
hogy ne merjen ellene tenni:
Szóművész szeretnék lenni. |
2008-05-08 21:12
Asszem itt a sorsnak már nincs esélye. Igencsak elkésett, ha keresztbe akart tenni szóművészi álmaidnak
2008-05-08 21:09
Huhhh... király
* jelölt mezők kitöltése kötelező!