Ballag a katona... (Ákos - A Katona Imája)
Pactolous
2010-11-04 19:48 
3
9129
| Rovat: Bár általában olyan előadók lemezeit vesézem ki, akiket kedvelek, egy esetben mégis abszolút mértékben elfogult vagyok. Most nem megyek abba bele, hogy hány éve is vagyok rajongó, meg, hogy mekkora felfokozott izgalommal vártam már az új lemezt: megjelent Ákos 16. szólóalbuma, A Katona Imája címmel. Ebben minden benne van!
Sajnos Ákos már akkora sztár, hogy akármit csinál, bármivel is rukkoljon elő, abban a szent minutumban előmásznak sötét rejtekhelyükről a fosozó vérpistikék, a hivatalos megmondó emberkék, akik szerint Ákos „főleg régen volt jó, de akkor sem mindig”. Ez van, ehhez hozzá kell szokni, gondolom hősünk is így van már, bár gondolom iszonyat nehéz lehet ezeket elviselni. Az új lemez megjelenése is ezt indukálta, ráadásul egy jó kis torrent-botrány is bekavart. És most itt vagyok én, aki most sem csalódott, hiszen az új lemez bitangos lett, és úgy érzem meg kell védenem az énekest, és mindazokat, akiket igenis zavar, ha indokolatlan negatív vélemények (dicsérjük őket így) merülnek fel. Mint mondottam volt vala, elfogult vagyok, de akkor is. Én is próbáltam keresni hibákat, bakikat, kritikus füllel hallgattam végig minden taktust (persze nem első hallgatáskor, akkor simán élveztem a dalokat), de egyszerűen nem ment. Most akkor a több tízezer Ákos-fanatikussal szélmalomharcot kell, hogy vívjunk az ellentáborral? Hagyjuk, hogy felidegesítsenek azok a vélemények, amelyek sokszor csak egy szóból állnak, és az is valami végtermékre utal? Foglalkozzunk inkább a zenével!  Az anyag már csak azért is okozott meglepetést, mert a 23 részes videóblog bejegyzések alapján kicsit féltem. Szórakoztató volt beletekinteni a stúdiózás rejtelmeibe, a kulisszák mögé, ugyanakkor egy-két dalrészlet kifejezetten elrettentett. De amikor meghallottam teljes egészében a lemezt, egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy ezek a srácok értik benn a dolgukat (nem is értem, miért féltem). Hangulatilag A Katona Imája néhol folytatja a Még Közelebb csendes, letisztult vonulatát, ugyanakkor néhol az Új Törvény indusztriál-feeling-je is megjelenik. Egészében pedig megint egy újfajta élményt ad. A gitárok ismét jól szólnak, hangsúlyosabbak is lettek, akárcsak a dobok, a vokáltémák pedig meglepően erőteljesek (a meglepőt itt úgy értem, hogy például a Szindbád Dala egyáltalán nem használt háttérvokálokat). Egy dal erejéig még a Bonanza Banzai-korszak is felelevenítődik. Stílusilag abszolút vegyes és eklektikus az album, ebben a tekintetben pedig a Beavatás lemez jutott eszembe. Én ennek örültem, hiszen minden dal tudott adni valamit, és talán majd mások is így lesznek vele. De kezdem már úgy érezni magam, mint egy fásult kínai kisgyerek: sok a rizsa! Jöjjenek a dalok! A Katona Imája – Vissza a hagyományokhoz, a címadó tétel ismét az kezdő darab. Ahogy Ákos mondta, „ez A nóta”, nem is csoda, hogy ez a legmonumentálisabb, legjobban kidolgozott dal az összes közül. Elektronikus csörömpölések, zúzós gitárok, tört ütemek, erős szövegek, kitűnő énekdallam… húúú, lehetne még folytatni. Ilyen az, amikor semmit sem bíznak a véletlenre. Érdekes megoldás – ami majd többször visszaköszön a lemezen -, hogy a refrén istenigazából csak másodjára indul be rendesen, ezzel újabb lökést adva a dalnak. A középen elhelyezett menetelős, dobpergéses rész pedig telitalálat, holott anno, a videóblogos bejegyzés után nem tudtuk ezt a részt hova tenni jó barátommal, Conquistador-ral. Szóval a kezdés földbedöngölős, megtaposós, olyat, amit Ákostól elvárhatunk, tipikus Ákos-dal. Egy dolgot azért megjegyeznék: azért én észrevettem, hogy a Lázadj Fel Újra egyik loop-ja megjelenik itt is! Minden Álom Véget Ér – Mintha csak a Még Közelebb albumról maradt volna le ez a dal, de mielőtt még mindenki rásütné a töltelékdal jelzőt, én ezt szigorúan a hangszerelésre és a hangulatra értem. Az akusztikus gitár hangja a fő motívum, ezt teljesíti ki a minimalista hangszerelés, valamint Ákos melankolikus dalszövege. Tulajdonképpen egy szál gitáros nóta, némi elektronikával kísérve. Nehezebben szokható dal, de szerintem a refrént (kiváltképp az utolsót) nehéz nem szeretni. Andalító lenyugvás a kezdés után, de jól is esik a fülnek. (Zárójeles megjegyzés, vajon Ákosnak hány olyan dala lesz még, ami másodikként szerepel az albumon, és a „minden” szóval kezdődik?) Szindbád Dala – Az áprilisban megjelent album- és turnébeharangozó maxi főszereplője, amiről már írtam korábban is. Nagyon nem akarom ismételni magam, így csak röviden: színtiszta, majdhogynem puritán rockszám, ami disszonánsnak ható, de védjegynek tekinthető verzéi ellenére nagyon jól szóló és énekelhető szám így, albumváltozatban is. A "Szindbád Dala" videóklipje Senki Nem Tehet Mást – Tekintsünk kicsit vissza az Ákos-életműre, vajon melyik zenei stílus maradt ki az évek során? Country-t hallottunk már tőle? Most fogunk, legalábbis ez a nóta bővelkedik texasi elemekben, nyúzott akusztikus gitárokban, épphogy a szájharmonika nem szólal meg. A kicsit True Blood főcímzenére hasonlító mű pimaszul kezd, ezzel is mosolyt csalva szánkra, majd pedig a refrén röpít az egekbe. Ezt a dalt nem is lehetne más hangszereléssel elképzelni, annyira illik rá a „tindicsindi-tindicsindi” ritmus (jó, tudom kedves videóblog-nézők, ez „csititi-csititi”). Szakos Krisztián pedig ismét alkotott, ugyanis a vonós dallamokat ő írta meg a számhoz, és hát hadd ne mondjam mekkorák lettek. Egyetlen egy problémám van a dallal: nagyon rövid, úgy elhallgatnám még… A Fénybe Nézz – A második album-beharangozó dal, amihez szintén készült egy kifejezetten magas színvonalú és gyönyörű klip, ismét Ákos rendezésében. A szerző ezúttal most teljes egészében Szakos Krisztián, és bár én kicsit hiányolom az elektronikusabb ízlésvilágát, a dal igen szépre sikerült. Gondos popalapokra épülő, zongorával, akusztikus és elektromos gitárokkal, élő dobokkal és vonósokkal megtámasztott ballada az alkotói válság leküzdéséről. Nagyon tetszik a középrész szolid durvulása a phase-effektelt dobokkal, ugyanakkor mintha kicsit túl lenne variálva a vonós-szekció, de ezt lehet, hogy csak én érzem így. Bár kislemezre nem kerül rá a dal (a mostani tervek szerint), jó választás volt előhozakodni vele a lemez megjelenése előtt. Játékharc – Újfent a küzdelem a téma, csak kicsit elkeseredettebben és keményebben. Erre a számra már igen kíváncsi voltam, hiszen ebből jó pár részletet megmutattak a videóblogokban, érdekelt miként áll össze egy dallá. Jelentem: zökkenőmentesen, bár először kicsit aggódtam, ugyanis itt is az első refrén... hát nem volt túl meggyőző. Persze később már nem volt gond, úgyhogy akárcsak a címadó tételnél, itt is löknek még egyet a nótán. Énekelhető, kicsit talán nehezebben szerethető dal (talán a direkt egyszerűre vett szöveg miatt), de a középtájékon helyet kapott ál-koncert-feeling szellemes ötlet, ahogy a Lepe által „zsírós csattanásos” jelzővel ellátott gitár is. Óda – Újabb ballada (ja nem, óda), ami hamisítatlan, füstös, jazz-es hangulatot varázsol elénk. Régebbi lemezeket idéző szintetizátorral és vonósokkal kezd, ahova szépen, sorjában csatlakoznak be a többiek: elektronikus zongora, glockenspiel, jazz-dobok, egy kis csellószóló á la Pejtsik Péter. Nem tudom, kinek mennyire nyerte el a tetszését ez a vontatott, a nőt megszólító, kicsit Do You Like Life beütésű szám, de én bírom az ilyen fekete bárányokat, van benne valami, ami vonz, talán a hangszerelés, a gyönyörű dalszöveg, a fülledtség vagy a nosztalgia-érzése. Mindenesetre kellemes lenyugvás, az én igazi kedvencem előtt.  Főleg Régen – Ezt a számot már félig-meddig ismerhetik azok, akik kint voltak a Szindbád-turné valamelyik koncertjén. Már az a max másfél perces ízelítő, amit az átöltözés közben játszottak be tarkón vágott, annyira telitalálat volt, demó létére. Nos, a kész verzió nem sokat változott szerencséjére. Maradt az a hangszerelés, amit Hauber Zsolt sem tudna jobban leutánozni, annyira Bonanzás lett. Bizony, teljes elektronikus alap, húzós break-beat alapütemek, plusz az a tipikus BB-szintigitár hang, ami például az Elmondatott főtémáját is adja. Meglepő? Az! De irtózatosan jól szól, a szöveg pedig… még a Negyvennél is önironikusabb, ami már nagy szó. Elég ha csak a refrént idézem, ami nem csak énekelhető, de éneklésért kiált, éneklésre buzdít, sarkall, nem lehet megállni, hogy ne üvöltsük Ákossal együtt azt, hogy: „Főleg régen voltál jó
Nem kell csodagyereknek születni, hogy rájöjjünk, kiknek is szól valójában a dal. Nekem ez a személyes kedvencem az albumról, és innen üzenném Ákosnak: nem csak régen voltál jó…Főleg régen Főleg régen voltál jó De akkor sem mindig Tulajdonképpen inkább csak ritkán De nekem akkor sem tetszett már” Nézz Szembe Vele – A country után milyen ismeretlen vidéket találunk még? Funky? Legyen! Bírom mikor Ákos kicsit belekóstol ebbe is, abba is, így születnek az igazán poénos számok. Igaz, ezt csak a hangszerelésre értem, ugyanis a mondanivaló rímel a Senki Nem Tehet Mást tartalmára. „Ha nem tetszik, el lehet menni” – mondták anno, erre válaszol Ákos. Elgondolkodtató sorok szerepelnek, mindkét dalban, talán nem véletlen, hogy eme kettő darab kóstolt bele valami újba stílusilag is. És végre, valahára, az Ideális Popsztár és a Be Lettél Oltva után ismét a rap mezejére merészkedik főhősünk, és hát mit ne mondjak, igencsak felnevettem egy-egy résznél. És ha még hozzáteszem, hogy a dal még egy kicsit berock-osodik a végére, szerintem nem kell tovább ajánlgatni senkinek. Tabula Rasa - … azaz üres tábla. Születésünkkor az ember elméje nem tartalmaz semmi tudást, mindent a környezetünkből, a neveltetésünkből, a tanulásból szerzünk meg. Ez a dal fő témája, kicsit bírálva azokat, akik mindenben csak a rosszat keresik, cinikusak, „dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitásúak (gondolom Ákos itt is a támadóinak üzen). Mindez egy lendületes, klasszikus rock-nóta képében elevenedik meg, amiben Ákos kicsit eljátszadozik a saját hangjával (ami egyébként az egész lemezre igaz, mintha többször illették volna agresszívan a lábát, vagy egyéb becses részét), és még egy kórust is megszólaltat többed-sajátmagával. Zsíros dal, jól fog szólni koncerten! Érintő – A lemez végefelé már azt hinné az ember, hogy csak „megmondós” dalok szerepelnek, és a balladák eltűntek. Ez nincs így, íme a lemez egyik legszebb pillanata. Csodaszép, lassú dal, amiben a vonósok szinte lebegtetnek, az Ákos által produkált gitárszóló (!) oldalba vág, a zongora pedig velőig hatol. Én csak egy kis elektronikát hiányoltam belőle, valami plusz extrát, ami a klasszikus pop-sémát feldobja. Így sem rossz, sőt, csak egy kicsit megszokott, ettől függetlenül azonban gyönyörű dal.  Szeress Így – „Szeress úgy is, ha rossz vagyok…” – hupsz, az egy másik dal. Utolsó felgyorsulás a vég előtt, egy Szakos szerzemény képében. Véleményem szerint ez a dal lehet a jövő nagy koncertkedvence, az Erő és Alázat utódja, és egyben a Szindbád Dala kistesója. Ide nem kell felesleges cicoma, van itt sok, pusztító gitár, lendületes dobjáték, és szerintem a Főleg Régen után ez a dal rendelkezik a legjobb refrénnel, a háttérvokálokról nem is beszélve. Legszívesebben a villamoson ülve is énekelném. Kéz a Tarkón – Záróakkord, úgy, ahogy azt már megszokhattuk: lenyugvás, elmélyülés, lassulás. Bár a szöveg szerint „elszáll a nyár: múlt idő”, mégis kicsit beach-hangulatot áraszt a dal. Szépen emelkedő, igazi zárószám, ismételten csodás háttérvokálokkal, ami kiválóan adja tudtunkra, hogy egy újabb nagyszerű Ákos albumot hallgattunk meg. Ha még nem említettem volna meg (márpedig nem), a CD-hez, akárcsak a 2006-os Még Közelebb-nél, egy DVD is jár, rajta 3-féle keverésben az egész album, plusz még rengeteg extra. Hogy mik? Például helyet kapott az általam sokat emlegetett 23 részes videóblog is, ami így egy majdnem két órás werkfilmnek felel meg. Aztán ott van még 2 koncertfelvétel-montázs a Szindbád turnéról, két koncert-DVD előzetes, a szerencsés kiválasztottak a Szindbád Dala és a Csak a Szerelmen Át dalok lettek. Itt azért megjegyezném, hogy remélem a DVD-n jobban fognak szólni, mert jelenleg elég laposak: a gitárokat alig hallani (főleg a Szindbádban, ahol 3 szól egyszerre), a közönséget pedig szintén, pedig hallattuk a hangunkat rendesen. Ha már szóba került Krúdy hőse, ennek a dalnak a klipje szintén helyet kapott ezen a korongon, sajnos A Fénybe Nézz már nem volt ilyen szerencsés (mondom én, hogy kell egy maxi). Írás előtt azért körülnézegettem itt-ott, ki mit gondol az albumról, és egy honlapon egy nagyon jó összegzést találtam A Katona Imájáról. Aki eddig is Ákos-rajongó volt, az most is nagy eséllyel szeretni fogja az új lemezt, akinek pedig herótja volt eddig is, most sem fog megtérni. Tán a középmezőnyből szerezhet még új hallgatókat, én legalábbis el tudom ezt képzelni. A lemez annyira változatos, amennyire azt elvárhattuk Ákostól, de talán egy kicsit kommerszebb is, ugyanakkor mindenképp hozza azt a szintet, amit például én elvártam. Ez egy olyan korong, amire szerintem megérte 4 évet várni, még ha a legkedvesebb lemezeimet nem is előzte meg, de ez már abszolút személyes ízlés kérdése. Jó lenne ha ennyiben is maradnánk: mindenkinek erősen ajánlom, aki nem riad vissza az igényes zenétől, szerintem meg fogják kedvelni, de ha már az énekes személyéről is egy 3 betűs jelzőt írnál le legszívesebben, akkor ne is foglalkozz vele. Rajongóként pedig mit is mondhatnék még? A Katona Imája meghallgatásra lelt, és nagyon meg vagyok vele elégedve! "A Fénybe Nézz" videóklipje  |
Hozzászólás
2010-11-07 21:27
Jó, veled kb. minden videóblog részt kitárgyaltunk
2010-11-06 22:26
"A középen elhelyezett menetelős, dobpergéses rész pedig telitalálat, holott anno, a videóblogos bejegyzés után nem tudtuk ezt a részt hova tenni jó barátommal, Conquistador-ral."
És engem kihagytál????? Milyen dolog ez?? Mennyi ideig tárgyalgattuk mi is ezt..
Nézzenek oda!
2010-11-05 19:39
navégre, vártam már a kritikát. legtöbb dologban egyetértek. A katona imája valóban A Nóta. rendkívül ihlető is egyébként. ennyire eltalált számot tőle utoljára az új törvényen hallottam,pedig a szindbád dalát is kedvelem. persze a főleg régen is nagyon jó,de azért azt máshogy kell kezelni, szerintem. tabula rasa-s hajlások szenzációsak. szép volt ákos bácsi, még közelebbet mérföldekkel felül múlja, és az új törvényt igencsak megközelíti. ez nagy szó szerintem. ha olvasod, akkor remélem, hogy dedika is lesz!
az írást meg köszönjük paktológus úrnak.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!