Daniel Broadwick – A jó munkaerő
Papa
2010-10-29 16:01 
1
3286
| Rovat: Akik már voltak életükben gondnokok, azok pontosan tudják, hogy az ilyen főállás kényelmes ugyan, de korántsem fizet annyit, hogy biztos megélhetésnek lehessen nevezni. Nincs ez másként akkor sem, ha az ember történetesen a Föld gondnoka, így hősünk kénytelen volt másodállást keresni magának.
Hosszas, úgy két perces, keresgélés után Daniel megtalálta a legideálisabb helyet. Az Alehandro könyvkereskedés éppen az iroda mellett helyezkedett el, így a napi ingázás nem okozhatott gondot, hiszen az a pár lépés a járdán bőven elkerülte a csigák áltál használt belvárosi utcákat. A felvétel pedig? Nos, azzal sem akadtak problémák, lévén valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, az Alehandro-ban olyan ütemben váltakoztak az alkalmazottak, hogyan sokan reggel bejelentkeztek, de este már más ment helyettük haza. Hősünk tehát a másodperc tört része alatt munkába állhatott. 1. nap Daniel első napja pontosan úgy telt, mint minden újoncé. Megismerkedett a bolttal, a többi alkalmazottal, nem engedte, hogy a mosdóban lakó krokodil megegye, valamint könyveket pakolt a végeláthatatlan polcokra. Aztán a véges polcokra is. Minden teljesen rendben is ment, leszámítva néhány apróbb problémát, amik egy-egy kisebb bolygó vesztét jelentették, de hát ez már csak így megy a könyves szakmában. Hősünk számára azonban feltűnt valami nagyon furcsa. Egy renitens alak szinte szó szerint befészkelte magát az egyik olvasói boxba, és a többi vásárlót már kezdték kellemetlenül érinteni a különböző nagyságú gallyak. Daniel főnöke, amolyan teszt gyanánt, az emberre bízta a megtisztelő feladatot, hogy felhívja a kedves lény figyelmét arra, hogy felettébb modortalan dolog egy könyvesboltban olvasni.
- Elnézését kérem, asszonyom… uram… öö… a vezetőség szeretné tudni, hogy meg kívánja-e vásárolni a könyvet, amit éppen olvas. - Ó, ne! Már majdnem a végére értem, de nem belezavart! Nem vásárolhatom meg, amíg nem tudom, hogy végig olyan jó-e, mint az eleje! Most, hogy megzavart, kezdhetem elölről.
Daniel tanácstalanul pillantott hátra, hogy tekintete találkozzék főnőkének alakjával, aki éppen nagyon bátorítólag rázogatott egy méretesebb baltát. - Elnézést, de meg kell kérnem, hogy vásároljon, vagy távozzon. - Káááár! – mondta a cornix-i madárlény – Ha ilyen csúnyán bánnak velem, akkor elmegyek. A lény néhány erőteljesebb szárnycsapással a levegőbe emelkedett, levert néhány csillárt, útközben elfogyasztotta az egyik vásárlót, majd tovább állt. Daniel mosollyal arcán tekintett főnökére, aki most már kevésbé bátorító módon, de azért még mindig bőszen lengette azt a bizonyos baltát. 5. nap Hősünk a kasszához került, miután elismerték kiváló teljesítményét. Még a képét is kiakasztották a falra, azzal a szöveggel, hogy a hónap dolgozója. Talán egyesek azt hinnék, hogy ez még korai volt, de tekintettel lévén az átlagos élettartam… vagyis munkaviszonyra, elég biztosra lehetett venni, hogy ebben a hónapban nem lesz Daniel-nél jobb alkalmazott. A nap közepe tájékán állított be egy poisson-i, s egyenesen a kasszához sietett. Mivel szemei a feje két oldalán vannak, ezért profilból közeledett. - Jó napot, uram! Egy könyvet keresek, talán tudna nekem segíteni. - Természetesen! Mi a címe? - Teasdale utca 2, de nem kérek házhozszállítást. - Úgy értettem a könyv címe. - Milyen könyvé? - Amit meg akar venni. - Á, jó, hogy emlékeztet, ma még el kell mennem a könyvesboltba. - Uram, ez a könyvesbolt. - Igen? Hmm… de miért jöttem ide? - Hogy vásároljon egy könyvet. - Tényleg, már eszembe jutott! Nos, megvásárolható maguknál? - Még nem mondta meg a címét, így nem tudok segíteni. - Teasdale utca 2, de nem kérek házhozszállítást. - Uram, ön egy könyvet keres, itt, a könyvesboltban. Megmondaná nekem a könyv címét, vagy a könyv szerzőjének a nevét? - Miről beszél maga? Már egy fél órája várok a sült szeliánomra! Micsoda kiszolgálás! – mondta a poisson-i, majd feldúlva távozott. 7. nap Daniel már-már egy nagyobb nemzeti hősnek számít, az újoncok pedig egyfajta istenként tekintenek rá. Főleg a dekokszriánok, akiknek van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy bármit, amire egy pár pillanatig koncentrálnak, azt elkezdik isteníteni. Hősünk ismét a kasszánál dolgozott. Pozícióját büszkén tartotta, de lehet, hogy csak a lábára erősített láncok tartották vissza attól, hogy kilépjen. Ez már sosem fog kiderülni. Magasan járt már a nap a 12-es Naprendszerben, amikor egy feltűnően humanoid nő próbált kisétálni a boltból. Kezeivel görcsösen fogta táskáját, és nagyon idegesen tekintgetett balra és jobbra, mindkét fejével. A biztonságiakat épp tegnap érte egy szörnyű baleset a mosdóban, így Daniel-nek kellett közbelépni, már amennyire a láncok engedték. - Elnézést hölgyem, de át kell vizsgálnom a táskáját! - Hogy képzeli ezt, maga perverz, undorító kszaercs! Hozzám ne merjen érni, mert sikítani fogok! - Asszonyom, kérem, ez csak egy rutineljárás. - Rutin? Magának rutin, hogy védtelen asszonyokat zaklat, maga, maga, maga egyfejű lhon! - Kérem nyugodjon meg, csak egy gyors pillantást akarok vetni a táskájába. - Maga csak ne nyugtasson engem! Azonnal látni akarom a főnökét! És hívassa ide a hivatali panaszszlörcsöt! - Asszonyom, erre igazán semmi szük… - Ragaszkodom hozzá!!! - Rendben van. Miután Daniel meggyőzött egy dekokszriánt, hogy ő csak hasonlít a Nagy Devorra tizenkettedik reinkarnációjára, sikerült elküldenie a kis lényt a főnökért. Az Alehandro vezetője morcosan érkezett, hiszen éppen kedvenc elfoglaltságából keltették fel. Egyetlen pillantást vetett csupán a dühös vásárlóra, majd bocsánatot kért, átadott egy könyvutalványt, három dekokszriánt, és útjára engedte a hölgyet. Ezek után hősünkhöz fordult. - Daniel, én nagyon kedvellek téged. Legalább annyira, mint a második feleségemet, mielőtt megettem volna. Ezért nagyon fáj nekem, hogy ki kell rúgjalak. - De mégis miért, uram? - Tudod, fiam, nem alkalmazhatok olyant, aki nem tudja felismerni a zwartokat. - Róluk sosem hallottam még. - Éppen ez a baj. Ha ismernéd őket, akkor tudnád, hogy amit táskának néztél, az valójában egy bőrkinövés, amiben a nemzőszerveiket tartják. - Fúúúúj… Így ért véget Daniel Broadwick karrierje, mint könyvesbolti alkalmazott. Neve örökké élni fog. Vagy legalább addig, míg az éppen aktuális műszakból lesz olyan valaki, akinek nem kell elmennie a mosdóba. Megjegyzés: Daniel Broadwick most ismét másodállást keres, szóval ha valaki olyan helyen dolgozik, ahol érdekes egyéniségekkel találkozik nap, mint nap, akkor nyugodtan írja meg a tapasztalatait az info@pactolous.netkey.hu email címre, és könnyen megtörténhet, hogy legközelebb Daniel az ő munkahelyén próbál majd szerencsét. |
Hozzászólás
2010-10-29 19:26
az komoly D=
* jelölt mezők kitöltése kötelező!