Avatar – A klisék Mount Everest-e
Papa
2010-10-03 15:55 3
3699
| Rovat: Zene / Mozi / Könyv »
Igen, most a sokkal többek által ismert, James Cameron-os Avatar-ról lesz szó. Mivel pontosan tudom, hogy milyen megkésett ez a kis értékelés, ezért rövidre fogom a dolgot. De azért nem olyan rövidre, hogy egy bevezetőben elférjen.
Oké, a történet a következő. Óriási cég, marcona zsoldosok (akik hivatásos katonák), egy bolygó (hold), ami egy speckó ásványban gazdag. Kék színű őslakosok, furcsa élőlények, hatalmas és változatos élővilág. A kettő ugye ritkán illik össze. Adjunk hozzá egy nyomorék ex-katonát és egy gépet, amivel az emberek tudatát egy őslakos mintájára elkészített testbe lehet ültetni rövidebb-hosszabb időre, s máris készen vagyunk. Ebből indulunk ki, és aki innen nem tudja kikövetkeztetni, hogy halál pontosan mi fog történni minden egyes percben, az sürgősen nézzen meg egy pár filmet, mert komoly lemaradása van. Az Avatar világa, Pandora, élettel teli, zöldellő, kékellő, szivárványszínben úszó világ, ahol minden lény a természet része és összhangban élnek egymással. Az Avatar-nak, mint filmnek, pedig pontosan az a legnagyobb hibája, hogy hiányzik belőle minden élet. A történet minden pontja akkora szirupos klisé, hogy az elképzelhetetlen. Egyetlen csavar, egyetlen váratlan húzás sincs. A karakterek pedig… mintha csak tenyésztették volna őket, pontosan kinevelve arra, hogy csak és kizárólag a rájuk osztott szerep szerint mozogjanak. Semmi egyediség, semmi mélység, semmi jellemfejlődés, semmi változás, semmi. Elkezdődik a film, találkozunk a szereplőkkel és mindannyian tök ugyanolyan érdektelenek maradnak két és fél óra múlva is. Egyetlen olyan karakter sincs a filmben, akit nem egy tankönyvből húztak volna elő. Ez a tankönyves dolog egyébként az egész filmet jellemzi. Nem érint, hogy most Cameron tényleg lopta-e az ötletet, ezzel nem foglalkozom. Az viszont biztos, hogy az alapötleten kívül semmi mást nem találtak ki ehhez a filmhez. Semmit. Cameron nagyon tudatosan, saját tapasztalataira építve, minden működőképes klisét elővett és beépített az Avatar-ba. Nem vitatom, nagy dolog, hogy mindent összegyűjtött és egységgé kovácsolta őket, azonban ezt én nem tartom túl nagy kreativitást igénylő munkának. Könyörgöm az égre, még a Na’vi-k esetében sincs semmi egyedi vonás. Elővették a „szerethető lények” című könyvet és összeollóztak belőle dolgokat. A nagy bociszemeket, a dús ajkakat, a gyengéd ám ugyanakkor bátor szellemet. Borzalmas. Nézzük meg például a District 9-t. Tényleg, nézze meg mindenki, mert irtózatosan jó film. Ott az idegenek, idegenek. Nagyon idegenek. Ott az alien tényleg azért alien, mert a Földön nem él ilyen. Egyetlen vonásuk sincs szándékosan olyanná gyúrva, hogy puszta megjelenésük szimpátiát váltson ki. Valahogy mégis azon kaptam magam, hogy a D9 végére jobban érdekeltek az űrlények, mint az Avatar végére az összes kékség. Azzal se tessék jönni, hogy nem érdemes a D9-et és az Avatar-t összehasonlítani, mert a két filmben igenis temérdek közös vonás van. Sajnálható idegenek, gonosz emberek, pálforduláson áteső hős, a fajgyűlölet és a kirekesztés ellen való felszólítás. Ezek mindkét film alapkövei. Csak a D9-ben működik. Nagyon. És mindenféle ovis szájbarágás nélkül. A D9 nem kezeli a nézőit agyatlan barmoknak, akik megragadtak egy ovis szellemi és érzelmi szintjén. Egyetlen módon lehetett volna értékelhető film az Avatar. Mégpedig úgy, ha a végén az emberek kipusztítják a Na’vi-kat. Mindet. Akkor azt lehetett volna mondani, hogy ez igen, ezt nem vártam volna, hogy bevállalják. De neeeeem! Nem lövöm le, hogyan nyerik meg a csatát az íjakkal küzdő helyiek a nehézpáncélzattal és golyószórókkal ellátott emberek ellen, mert azzal mindenkit megfosztanék egy élménytől. Nem feltétlenül jó élménytől, de nagyon tanulságos élménytől. Egy olyan húzással élt Cameron, ami nemes egyszerűséggel minősíthetetlen és csakis azért került a filmbe, mert Amerikában alap dolognak számít, hogy az inváziós erők egyetlen filmben, vagy videójátékban sem nyerhetnek. Az őslakosokat nem lehet eltiporni, mert akkor… akkor talán eszükbe jutna, hogy Amerika az őslakos indiánok brutális és kegyelmet nem ismerő lemészárlására épült. Ezzel pedig senki sem szívesen találkozna a mozivásznon. Rossz PR, meg hasonlók. A szabadság földjén nem érdemes firtatni a népirtást, meg a rabszolgaságot. Vagy az erős rasszizmust és idegengyűlöletet. Viszont elkanyarodtam a filmtől, és ez nem jó, mert tényleg rövidre akarom fogni a dolgot. Számomra az Avatar olyan volt, mint egy szép nő, akivel megismerkedek, beszédbe elegyedünk és rájövök, hogy egy ötéves szellemi szintjén van. Aztán ágyba bújok vele, mert hát arra még jó lehet, de kiderül, hogy nem képes kielégíteni semmilyen téren sem. Azért meg nem fogom szeretni, mert a sarokba állítva dísze lehet a szobának. Egyszer tanulságos megnézni, de csak ennyi, tanulságos. Az is vicces dolog, hogy Pandorán leginkább éppen a Na’vi-k a legegyszerűbb, legkevésbé jól kitalált lények. Azt pedig lássuk be, ha szép állatokat akarok nézni, akkor inkább egy természetfilm csatornára kapcsolom a tévét. Összességében tehát 5/10. 5, mert technikailag vitathatatlanul lenyűgöző alkotás. És 0, mert a látványon kívül ennyit ér. |
Hozzászólás
2010-10-04 17:38
Azért lehet a D9-et és az Avatar-t összehasonlítani, mert ugyanarról szólnak. Ezt írtam is, de megismétlem és kiállok mellette. Ha van két film,ami ugyanarról szól, akkor össze lehet őket hasonlítani, egészen addig, amíg az Avatar készítői be nem ismerik, hogy a történetük megvalósítása gáz és az egész filmjüket csak a látvány miatt érdemes megnézni. Amíg ez nem történik meg, addig úgy veszem,hogy Cameron-ék komolyan gondolták azt a gagyi giccset, amit nekünk mutattak.
Ha az Avatar egy természetfilm lett volna,történet nélkül, akkor 10/10-et érdemelne.
2010-10-04 10:44
Azon a bizonyos közösségi portálon láttam a cikked "reklámját", gondoltam elolvasom és most úgy érzem muszáj hozzá szólnom.
Teljesen más lenne a véleményed IMAX 3D után, ebben biztos vagyok. Klisés a történet, oké, de ez a mozi abszolút a látványra megy rá. A D9 egyébként nekem is tetszett, de a kettőt összehasonlítani... Csak ennyit szerettem volna hozzászólni, figyelek ám!
2010-10-04 07:09
megnyugodtam, hogy nem vagyok sem 5 öt éves, sem amerikai
* jelölt mezők kitöltése kötelező!