Görögország társadalmi és gazdasági helyzete

Papa

2010-05-08 11:52 Hozzászólás

Cimkék: ti kértétek, Görögország, gazdaság, társadalom, elemzés

Alábbi elemzésemmel M!ke kérésének teszek eleget, s ezzel ez az első olyan írásmű, melynek ötlete abszolút nem köthető az oldal íróihoz.

Görögország. Mi más is juthatna erről az ember eszébe, mint a demokrácia? Sok minden, de mivel ebben az írásban a társadalomról lesz szó, ezért ez az első aminek be kell ugornia, ha az adott országra gondolok. Többé-kevésbé köztudott tény, hogy Athén volt az első városállam, mely a demokráciát meghonosította. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a történészek, a régészeti leletek, valamint az a tény, hogy a demokrácia a görög démosz szóból ered, melynek jelentése nép. A demokrácia tehát nem más, mint a népuralom. Azonban ez a meghatározás kissé csalóka lehet, hiszen a nép által választott vezetők uralkodnak, s a népnek csak közvetve van csekélyke beleszólása a dolgok tényleges alakulásába. Lásd mondjuk a modern kori kampányokat és azt, hogy a már megválasztott kormányokat nehéz elmozdítani, az újabb választások előtt. Mindez azonban túlmutat egy ponton, és egyébként sem szeretnék ezen az oldalon politizálni, szóval inkább visszatérnék az ősi Athénba, és szemügyre veszem hogyan is alakulgatott az ottani demokrácia, míg elnyerte végső formáját.

Gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy a demokrácia megszületésekor nem létezett Görögország. Városállamok, városok, poliszok terültek el arrafelé. Athén mellett Spárta, Korinthosz és Thébai vált jelentőssé. A sok apróbb település összeolvadásával létrejövő poliszok nem csak a kereskedelem és a közigazgatás központjaivá váltak, de háború esetén remek menedékhelyként is szolgáltak. A városállamokban egymást követték a gyors politikai változások. Elsőként az egyeduralkodókat váltották fel a földbirtokosok, majd a kereskedelem fellendülése miatt az ő pozíciójuk is veszélybe került. A poliszok között Athén és Spárta kapott vezető szerepet, sokáig utóbbi katonai ereje volt az, mely mindenki mást elnyomott. A perzsa háborúk után azonban Athén pozíciója megerősödött és a legjelentősebb polisszá vált.

A görög demokrácia természetesen nem csak úgy lett. Több lépés is vezetett a megszületéséig. Elsőként Drakón törvényeit érdemes megemlíteni, amik ugyan a földbirtokosoknak kedveztek, de mivel eléggé közismertek voltak, s le voltak írva, így nem lehetett őket szabadon értelmezni, nem lehetett kiforgatni a törvényeket. Az adósrabszolgaságot azonban Drakón még érvényben hagyta. Szólón volt az, aki reformjaival igazán megvetette az ágyat a demokrácia számára. Eltörölte az adósságot, az adósrabszolgaságot, a szegényeknek is jogokat adott. Ráadásul mindenki számára elérhetővé tette a jogorvoslást és a fellebbezési jogot. Szólón úgy vélte, hogy az ideális társadalomban az egyénnek joga és kötelessége, hogy a társadalomra hasson; nem vonhatja ki magát senki sem a közterhekből. Ezt a közösségi szerepvállalást úgy tartatta be, hogy ha egy athéni polgár passzív maradt a közt érintő ügyekben, azzal kellett számolnia, hogy elveszíti polgárjogait.

Ezután a Türannisz rendszer következik a demokrácia történetében. Ebben a rendszerben az arisztokrácia már nem, a démosz pedig még nem tudta megtartani a hatalmat. Türannosz, zsarnok, általában olyan arisztokratából lett, akinek szerepe, érdekeltsége volt a démosz kezében lévő kézművesség és kereskedelem fejlődésében. A türannoszok tehát az arisztokrácia ellen felléptek, de a démosznak sem engedtek a hatalomból. A türannisz rendszer legjelesebb képviselője Peiszisztratosz volt, akinek uralkodása idején megteremtődött a hatalmi egyensúly, a gazdaság virágzásnak indult. Azonban ahhoz, hogy a démosz gazdaságilag tovább fejlődhessen, a hatalmat is birtokolnia kellett. Éppen ezért i.e. 510-ben az athéniak elűzték a türannoszokat.

Ezután valami olyasmi történt, ami még egyedibbé teszi a görögök társadalmát, ugyanis Kleiszthenész i.e. 508-ban létrehozott egy alkotmányt, amellyel újjászervezte az egész államot. Az ő szervezésében 10 phülére oszlott fel az állam, s minden egyes phülé három részből állt, egy tengerparti, egy szárazföldi és egy városi részből. Kleiszthenész alapjain, Periklész idejében, i.e. 443-429-ben virágzott igazán az athéni demokrácia. A köztársaságuk felépítése a következő volt. A népgyűlésnek (ekklésziának) minden 18. életévét betöltött athéni állampolgár férfi a tagja volt. A hatalom az övék volt, ők hozták a törvényeket, tisztségviselőket választottak és döntöttek háború, s béke kérdésében; havonta 2-3 alkalommal üléseztek, s hogy a szegények is részt tudjanak benne venni, napidíjat fizettek a képviselők számára.

Az ekklészia által választott ötszázak tanácsa, a bulé, minden egyes városállamból 50-50 képviselőt foglalt magába. Kisebb horderejű politikai döntéseket hozhattak, ám legfőbb feladatuk az ekklészia által megalkotott törvények végrehajtása volt. Egy évre választották őket és munkájukért fizetést kaptak. Az arkhónok tanácsa 9 főből állt, ők voltak a főtisztviselők és intézték az állam politikai, gazdasági, vallási életét, a hadügyet és az igazságszolgáltatást. Az areioszpagosz volt arkhónokból álló tanács volt. Az esküdtbíróság 6000 főből állt, bármely teljes jogú polgár a tagja lehetett, sorsolás útján kerültek be az emberek, a munka egyetlen napig tartott, és napidíjat kaptak érte. Ezeken felül volt 10 tamiász, akik a pénzügyeket intéző tisztviselők voltak, valamint 10 sztratégosz, hadvezér. A sztratégosz volt a legfontosabb tisztség. A sztratégoszokat és a tamiászokat rátermettség alapján, szavazással választották, s a hadvezéri tisztség meghosszabbítható volt (lásd Periklész esetét, aki 15 évig töltötte be ezt a címet).

Fontos megemlíteni a cserépszavazás rendszerét, az osztrakiszmoszt. Évenként egyszer a népgyűlés szavazott arról, hogy látnak-e valakit, aki esetleg zsarnok akarna lenni. 6000 szavazatra volt szükség ahhoz, hogy a dolog érvényes legyen. Akit úgymond kiszavaztak, annak 10 évre távoznia kellett Athénból, de javait megtarthatta.

A fentebb leírt rendszerből is látszik, hogy az akkoriban kidolgozott demokráciából milyen sok minden lett átemelve a modern kori demokráciákba. Az athéni demokráciának azonban eléggé betett, hogy a gőgőssé vált állam, és vezetői nem igazán igyekeztek jó kapcsolatot kiépíteni Spártával, ami végül a peloponnészoszi háborúban teljesedett ki, ami Athén eléggé megalázó vereségével ért véget. Az ősi várost kötelezték, hogy bontsa le falait, mondjon le flottájáról és gyarmatairól, valamint Spárta támogatásával egy demokrácia ellenes párt ragadta magához a hatalmat.

[1] [2] [3] [4] (4/1)

Hozzászólás

Anita
2010-05-11 21:55
...most még a görög joghurt receptje is kéne

M!ke
2010-05-08 22:40
Köszönöm, kiváló munka.

Papa
2010-05-08 16:36
PetiX mester, ezer örömmel! Lehet, hogy 600 oldalas lesz és életem végéig írni fogom, de megírom! Aztán az is lehet, hogy a Sengoku éra tanulmányozása során kimúlok a sok részlet alatt