Ez már rég esedékes volt

Elegem van ebből a fickóból. Nem tudom ki hogyan van vele, de néhány megszokható, ne adj isten még kedvelő tulajdonságán kívül teljes mértékben kibírhatatlan egy emberke. Tipikusan az a lény, aki azt hiszi, hogy mindent mindenkinél jobban tud. Ezzel persze önmagában nem lenne gond, ha legalább be tudná fogni a száját! De nem tudja. Mert mind tudjuk, egyetlen dolog rosszabb egy hülyénél: az a hülye aki aktívan űzi az ipart. Komolyan mondom, vannak emberek, akik előbb beszélnek, mint gondolkodnának, de Papa esetében a gondolkozás rész kimarad. Persze, mondhatnánk (ha meg akarnánk védeni), hogy ami a szívén az a száján, de hát ez egy orbitális faszság!

Hihetetlen, hogy mindig van valami kifogása, hogy mindig valaki másra keni a bajait. „Nem szocializálódtam rendesen, mikor fiatal voltam és most ezért vagyok ilyen nyomorult”… Hé, itt egy kis segítség, baromarc: az emberi kapcsolatok nevű szórakozás a kölcsönösségen alapul! Tudod, adsz, hogy kapj. Vagy ebben az esetben célszerűbb úgy adni, hogy azt ne a várható nyereség érdekében tedd. No persze ezt magyarázhatom egy komplett idiótának. És hogy mégis miért idióta? Háh, túl egyszerű kérdés.

Az okosabb emberek, ha el is követnek néhány hibát, akkor igyekeznek tanulni belőle. De ő nem csak néhány hibát követett el, hanem sokat. És persze rohadtul nem tanult egyikből sem. Aztán persze jön a vinnyogás meg a pofátlan terelés, a megnyugtató hanggal a koponyájában, hogy „Nem baj, nem a te hibád, a világ a rossz”. Hát persze, egy ember nem tévedhet, de 6 milliárd igen. Mert ő különleges, egyedi és nincs hozzá fogható. Jah, persze. Épp olyan egyedi, mint azok, akik olyan divatos ruhákat hordanak, mint mindenki más, hogy kifejezzék az egyéniségük.

Nem is lenne vele olyan sok bajom, ha mindezen felül nem lenne egy gyáva, lusta alak. Hiszen biztos tudja mi a gond vele, de fél tenni ellene. Heh, mintha lehetne a mostaninál nagyobb seggfej is. (Oké, lehetne, de akkor már tényleg orbitálisan nagy seggfej lenne). Picsába, már hallom ahogy jön vissza, szóval le kell lépnem. Hiába mondom ezeket a szemébe, majd minden áldott nap, még sem hallgat rám, tehát nem fogom magam azzal strapálni, hogy hagyom hogy észrevegyen.