Álmaim
Helgusz
2010-02-25 19:01 
1
3000
| Rovat: | „Üldöznek… futok, ahogy csak tudok, de már nem bírom tovább. Elegem van! Feladom, kész, vége! Hagyom hadd lőjenek le! Ez csak egy állom, majd újra felállok és futok tovább. Mindig így van. Tudom! Nem először álmodom már ezt a rémületet, mely már nem ijeszt csak untat, nem akarok már menekülni!” Felnőttem. Legalábbis ezt állítják! Elegem van, jó lenne felállni és újra felállni, ahogy az álmomban, de nem megy! Nincs kiút! A francba is! Miért?! Mit csináltam rosszul? A vállamon meg annyi gond. Nem értem hol van a másik énem a mindig optimista és céltudatos, akaratos énem. Hol van most?! Vissza akarom őt kapni! Nem érzem már, úgy, hogy meglesz a kemény munkám eredménye. Régen határozott céljaim voltak. Tudtam, hogy mely iskolákba akarok járni céljaim elérése érdekében. Végeztem! Befejeztem a tanulást és eltűntek a céljaim. Pedig voltak terveim, álmaim! Álmaim, mert ma már csak annak tartom őket. Egy olyan újságíró szerettem volna lenni, aki oda figyel a társadalomra és az ő érdekeit próbálja meg minden erejével szolgálni. De ez a világ nem kér belőlem. Ez a világ túlságosan elitista és kapcsolatorientált lett.  Reggelente felébredek céltalanul és munkába menet a vonat kattogó zaja egy mély hipnózisba repít, ilyenkor próbálom magam újra megtalálni és nem értem miért nem megy?! Sebezhetőnek érzem magam és ezt utálom. Soha nem voltam ilyen, mindig tudtam, hogy mit akarok és azért addig küzdöttem, amíg meg nem szereztem. Most kezdem úgy érezni, hogy hiába küzdök, nem lesz eredménye. Üldöznek és felállok! Talán egy reggel nem csak egy álmomban, de a való életben is újra talpra fogok állni és ismét küzdeni fogok. Küzdeni kell! Igen is menni fog! Akarom, hogy menjen! De hol vagy már te másik ÉN?! |
Hozzászólás
2010-02-25 19:13
* * * * *
d(
* jelölt mezők kitöltése kötelező!