Az élet csak...
Dániel
2009-10-15 22:56 
0
2801
| Rovat: | Az élet csak… Éjszaka volt, elfeketedett a sugártalan tér, s vakon ingott a Föld-tengely. Bolygó csillagként hunytunk ki, ember, állat, s az a képzet reszketett koponyánk árnyai közt: „mi halhatatlanok vagyunk, vagy nem? Hisz ezzel kérkedtünk a Sátánnak…” Az élet csak… A sötét olyan, mint a világos, előttem fény van, s te világtalanként pislogod a létet. Én tüzet látok, te holt, jégszoborrá vált világot, s csak nevetlek téged Ember. Kard a test, a szavak lándzsák, s a lelkek valahol az útiláda mélyén remegnek. Az élet csak… Az élet csak menekülés, az élet csak lánctalplenyomatok a sárban, az élet csak féltő gyöngédségben szép, az élet csak egy pislákoló utcalámpa. Nem félek kitekinteni az ablakon, attól félek csupán, amit kint látni fogok, s újra forradalmakat álmodok. Rájöttem: Az Élet csak egy álom, melyből egyszer mind felébredünk, s akkor látjuk csak meg a valóságot. Saját megváltómként imádkozom saját Istenemhez, s minden éjjelen újra eljövök, valakinek utat mutatni is kell ingoványok kialvó lidércfényei között, s keblemre ölellek, édes, édes világom. Mosolygó világsziromként szállj, holdsugárként ölelj. Ne a megváltásra várj, hisz az csak magad által jön el, s tudd: gondolatod lét-kovács, s a világ, a világ a műhely. |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!