Lassú gyönyör

Ahogy a terem kiürült, néma csend ereszkedett ránk. Csak néztük egymást, néha pirulva kapva el egymásról tekintetünket, mellyel gyorsan körbecikáztunk a szobán, majd ismét a másikon állapodtunk meg, és csak mosolyogtunk. Egyikünk sem tudta, mire gondol a másik, de érezni lehetett a levegőben, mintha ezernyi szikra röpdösött volna közöttünk, még sosem találkoztunk azelőtt ilyen vad, és elfojtott szenvedéllyel. Talán épp ezért távoztak a többiek olyan sietősen, talán még ők sem láttak hasonlót. Minden alkalommal úgy érezték, mintha zavarnának minket, mintha számunkra a világ többi része egyszerűen megszűnt volna létezni. Sosem történt semmi több, csak eltitkolt mosolyok, elkapott pillantások, elsuttogott gondolatok és néma csönd. Érintésről szó sem lehetett, az elrontott volna mindent. Megtört volna a varázs, ez a felemelő meghittség, véget ért volna ez a lassú gyönyör, amit senki sem mert egy hangosan kimondott szóval elrontani. Féltünk tőle, féltünk, hogy vége szakad, de leginkább attól, hogy még jobban fellángol, az már elviselhetetlen lett volna. Szétfeszítette testünket a vágy, belülről marcangolta szét, de nem akartunk harcolni ellene. Élveztük, mert annak ellenére romantikus és titokzatos volt, hogy sosem voltak titkos találkák, titkos levelezések, titkos szavak, s mindketten tudtuk, hogy mikor újra találkozunk, bár sosem leszünk egyedül, mégsem lesz rajtunk kívül senki más. De már régóta kívántam, vágytam testére, vágytam egyetlen érintésére, arra, hogy hozzám érjen, hogy magáévá tegyen, hogy testemben érezzem az övét, hogy végre eggyé legyünk és most eljött a pillanat. Tudom, ahogy a szemembe néz, ahogy közelit hozzám, ahogy belesimít a hajamba, ahogy megérint, ahogy a sötétben apránként simogat, a homlokomon át elér az ajkaimhoz is, majd lassan csókolgatni kezdi a nyakamat, miközben kezeivel végigjárja testem minden porcikáját. Élvezem, ahogy lágy érintése végigrohan testemen, miközben csak ajkai érintenek, lassan kényeztet, lejjebb és lejjebb érzem nedves tapintását, majd engedelmeskedve néma parancsának, hagyom, hogy megtörténjen. Ahogy belémcsúszik, mámoros érzés kerít hatalmába – végre megtörtént, ez nem lehet-, s halk sóhajok szakadnak fel ajkaim közül. Mintha mindig is a része lettem volna, a teljesség érzése von bűvkörébe, ahogy egy izzadságcsepp gördül végig arcán – a homlokától indult el, s száján keresztül cseppent testemre-, szívverése felgyorsul, érzem minden egyes dobbanását, mintha csak a sajátom lenne, mennyei boldogság tölt el, ez az a néhány pillanat, egészen hihetetlen, talán nem is valóság, ez nem lehet! Egész testemen végighullámzik a kéj, csak hallgatja nyögéseimet, és élvezi, ahogy a gyönyörre várok, amit mástól nem kaphatok meg… Gyöngéd érintéseitől libabőrös leszek, egész testem remeg, elönt a forróság, hangtalanul tátogva kapkodok minden apró kis levegőért, s már csak arra tudok gondolni, hogy miközben teste eggyé válik az enyémmel, halk sikolyaink közepette egy pillanatra az egész világ mozdulatlanná dermed.