Mesék az ismeretlen ismerősről 4.
Papa
2009-04-25 19:36 
2
3001
| Rovat: Miután az ifjú Jimmy Wellington elhalálozott, a táskát a rendőrség bizonyítékként lefoglalta és a washingtoni rendőr-főkapitányágon helyezték el, tucatnyi másik esetből származó tárgyi bizonyíték mellett. Itt látták utoljára... de ne rohanjunk ennyire előre!
A kapitányságon legalább nyolcvanan dolgoztak, szinte éjjel-nappal, és az épületben lévők létszámát növelték a letartóztatottak, ideiglenes fogságban lévők is. A bizonyítékraktár az alagsor egyik sötét, poros, ritkán látogatott zugában volt elhelyezve. Mindösszesen ketten dolgoztak itt, egyikük nappal, a másik pedig az éjjeli műszakban. Annyi volt a feladatuk hogy a leadott tárgyakat elhelyezzék valamelyik polcon, és ha valakinek szüksége lett volna valamire, akkor a megfelelő engedélyek felmutatása után kiadják neki. Unalmas munka, unalmas helyen. Egyedül lenni egész nap, az egyetlen emberi kapcsolatot az a néha lelátogató ember jelenti, akik általában két másodperc után mindig elhúznak erről a kísérteties helyről. Őrültnek kell lenni ahhoz hogy valaki szeressen itt dolgozni. Az épületben néhány évvel ezelőtt, egy nagyon forró nyár alkalmával, két nyugdíjazásra váró rendőr is meghalt, az elviselhetetlen hőség miatt. Ezután az egész országban rendőrsztrájkok vették kezdetüket, és a hatóság követelte a légkondicionálók beszerelését minden egyes irodában, épületben. A kormány gyorsan felismerte hogy nem tartható túl sokáig ez az állapot, így természetesen azonnal megtettek mindent, a követelések kielégítése érdekében. Így most már elképzelhetetlen volt, hogy egy rendőr azért haljon meg, mert az irodájában pokoli meleg van! A főkapitányságon is igen komoly rendszert építettek ki a hőmérséklet elviselhető szinten való tartására. A szellőzőrendszer úgy hálózta be az egész ódon épületet, mintha csak valami pók szőtte volna ki hálóját a falak mögé. Semmi probléma nem adódott, ám egyszer az egyik alkalmazott a bizonyítékraktárban arra kezdett el panaszkodni, hogy elszaporodott valami repülő rovar az egész alagsorban. Mint utóbb kiderült, molylepkékről volt szó. Egy egész seregre valóról. A rovarirtó cég egy komplett csapatot küldött ki a „fenyegetés” semlegesítésére, és ők sikerrel is jártak. Az emberek pedig gyorsan el is felejtették ezt a jelentéktelen kis esetet! Volt temérdek ennél sokkal fajsúlyosabb gondjuk is, az államban egyre növekvő bűnözés miatt. A nagy rovarirtás után két évvel helyezték át erre a kapitányságra Scott Randall őrmestert. Egy rajtaütés során több lövés is eltalálta, így a járőri munkára alkalmatlannak nyilvánították. Ő azonban ragaszkodott ahhoz hogy a rendőrség berkeiben maradhasson, ezért végül kapott egy kis irodát Washingtonban. A feladatai abból álltak hogy segített egyeztetni az egyes rendőrőrsök és az FBI munkáját. Legtöbbször tehát telefonon keresztül vitatkozott, vagy ordibált olyan emberekkel akiket még csak nem is látott soha. Nem olyan munka volt ez, amire a rendőrök többsége vágyna, de legalább megmaradhatott az egyenruhások között. Egy nyári napon történt. Olyan meleg volt, hogy majdnem maximális hűtésre állították a szellőztetőt. Scott éppen papírmunkába temetkezett, gyakran káromkodott amikor a homlokáról lecsöppenő izzadságcsepp az akták egyikén kötött ki, és pacát hagyott maga után. Persze ez nem túl nagy probléma, ám azért mégiscsak zavaró. Amikor egy ilyen hibát igyekezett valahogy kijavítani egy szemtelen kis repülő bogárka röppent el közte és a papírlap között. Scott dühösen próbálta elhessegetni magától, de az a kis lény csak nem tágított. Kicsit mindig hátrébb lebegett, aztán újra ráközelített a férfi arcára, mintha csak elfelejtette volna, hogy az előbb onnan jött a pofon. Randall őrmester végül gyorsan lezárta ezt a „táncot”, jobb kezével röptében elkapta és szétnyomta a molylepkét. Diadalittas érzés töltötte el a férfit, amit egy darabig élvezett, majd visszaült dolgozni. Az előbb lejátszódó eset úgy fél óra múlva ismétlődött meg újra! Hasonló véget ért az is, ám most Scott már nem tudott visszaülni. A 2-es járőr egy részegen randalírozó középkorú hölgyet szállított a kapitányságra. Örültek hogy végre megszabadulhatnak a rikácsoló boszorkánytól, de amikor benyitottak az ódon nagykapun, odabent nem találtak senkit. A nőt az egyik lépcső korlátjához bilincselték, majd elindultak megkeresni a rendőröket, akiknek itt kellett volna lenniük. Nem találtak semmit és senkit sem. Ha minden egyes részletre odafigyeltek volna, akkor feltűnhetett volna nekik, hogy a bizonyítékok közül egy pár éve lefoglalt táska szőrén-szálán eltűnt. A táskáról ezután senki sem halott, soha többé! Csak egy prófécia maradt fent számunkra, mely így hangzik: „A táska megtalálja majd igazi gazdáját, ki testileg aprócska, de lélekben és gonoszságban hatalmas lesz! Kettejük lénye kiegészíti majd egymást, és akkor a világnak végleg vége lesz!” |
Hozzászólás
2009-04-25 22:51
d
2009-04-25 19:43
No, most hogy ennek a kis sorozatnak a végére értünk, ígéretemnek híven álljon itt a Mesék az ismeretlen ismerősről eredettörténete. Rövidebben és hitelesebben, mint azt némely képregény alapján készített filmnél láthatjuk!
Tehát az egész akkor kezdődött amikor a "mi" "kis" Anitánk beállított a suliba egy nagy táskával. Vagy inkább egy NAGY TÁSKÁVAL! Akkorával hogy nem tudtuk megállni, főleg én nem, hogy meg ne jegyezzünk olyan dolgokat mint pl: lehet hogy a táska hozta Anitát suliba? Lehet hogy Anita magával hozta a koporsóját is? Lehet hogy Atlantsiz elveszett városa is a Táska mélyén lapul?
Ezt a témát egészen hosszasan, kreatívan és rengeteg elmélet megalkotásával veséztük ki egy buszozás alkalmával. Sajnálatosan a fenti példáktól eltekintve több nem jut eszembe, de Pactolous kolléga és Anita kollegina talán a segítségemre siethet! (Már ha ők emlékeznek még néhány a fentiekhez hasonló elképzelésre).
A lényeg hogy az a Táska még mindig velünk van és még mindig NAGY! Szóval kb ennyi. Remélem tűrhető, hihető, szórakoztató módon sikerült ebben a négy részben bemutatnom hogy miért is fog a világ hamarosan elpusztulni, amikor az a bizonyos Táska fekete lyukká változik és benyeli a Földet. Meg az univerzumot!
* jelölt mezők kitöltése kötelező!