PC Games 2008 - Válogatás (3. rész)
Pactolous & Papa
2009-02-10 17:27 
0
3484
| Rovat: Játék-visszatekintő-értékelős-elemzős-véleményezős rovatunk harmadik része 2008 PC-s játékairól.
Alone in the Dark  Kiadó: Atari Fejlesztő: Eden Games Egy játék, amit én próbáltam megszeretni, de nem ment. Ezerszer padlóra küldött, de mindig talpra álltam, és próbálkoztam tovább, a végén mégis elbuktam. Komolyan mondom, horrorjátékot így elcseszni művészet. Elismerem, voltak jó megoldások benne és innovatív is volt itt-ott. De a fejlesztők átestek a paci túloldalára. Az alapszitu ismét Edward Carnby körül forog (lévén ez a sorozat 5. része), a sztorival nincs is gond, kellően érdekes és jól van elmesélve. A moziszerűség is él a játékra, az átvezetők gondoskodnak erről, no meg az isteni zene. Sajnos ezt a hangulatot a játék kezelésével is el akarták érni. Például, ha felemelünk egy széket, akkor az egér mozgatásával tudjuk azt mozgatni. Hadd ne mondjam, mennyire idegesítő ez mikor egy zombit így akarunk megölni, vagy amikor így kell vele világítanunk, miközben a plafon teteje egyre gyorsabban jön lefele, hogy összenyomjon bennünket. Igen, világítanunk, ehhez egy jó ötlet kapcsolódik, nevezetesen a fizika. Rengeteg tárgyat fel lehet venni, és használni, a különböző anyagok interakciója pedig a logikai feladványok alapvető eleme. A széket a tűz fölé tartva meggyújthatjuk és így máris világíthatunk vele az éjszakában, sőt, mivel a zombik és egyéb férgek csak a tűzre érzékenyek, így sebezhetjük is őket. A tárgyak kombinálása a másik ehhez kapcsolódó dolog, a felvett tárgyakból kell gazdálkodni. Így gyárthatunk benzinből, pisztolyból és lőszerből robbanó töltetet. Vagy egy üveg benzinből, egy rongydarabból és ragasztóból máris kész a másik halálos fegyver. Az inventory rendszer jópofa (a széttárt kabátunk maga), csak egy kissé túlbonyolított ez is. Ami viszont a rossz oldalra billenti a mérleg nyelvét, az a hangulat. A sok-sok kínszenvedés, tökölés és Myst-szerű szürreális, kapcsolós logikai feladványok megölik a vérfagyasztó horrorhangulatot: nem lehet félni a játékban. Ezért nagy kár, ezért mondtam azt a pacis dolgot. A grafika egész jó, sejtésem szerint Unreal Engine 3, de a szürke, komor színek miatt nem túl szépséges, ennél többet tud ez a motor. Az autós részeket ki is hagyhatták volna, a Central Park-ban pedig már idegrohamot kaptam a folyton megjelenő ellenhordáktól. Szóval nagy kár a játékért: ha a hangulatot nem rontották volna el ezekkel az idegesítő hibákkal, tuti végigjátszottam volna. A jó ötletekért is kár, sajnos elsikkadnak a rosszak mellett. Ebből is látszik, hogy a kevesebb néha több. Pactolous
Bár ez XBOX 360 gameplay, képzeljétek el, hogy a tárgyak mozgatását az egérrel csináljátok. American McGee’s Grimm
Kiadó: Gametap Fejlesztő: Spicy Horse American McGee neve talán ismerős lehet a gamereknek, az úriember az Alice csodaországban sajátos feldolgozásával lett híres, de már az ősrégi Doom-on is dolgozott. Egy pár kitérő után visszatért a mesefeldolgozásokhoz. A célpontok a Grimm-testvérek történetei, teljesen kicsavarva, áthatva bőségesen fekete humorral. Mindez megtámogatva egy South Park szerű minimalista látványvilággal, rövid és egyszerű játékmenettel plusz epizódikus megjelenéssel és máris képben vagyunk. A lényeg, hogy az eredeti történetet kissé átvariáljuk tetteinkkel, azaz környezetünket és szereplőit tegyük gonosszá. Ehhez csak annyit kell csinálni, hogy járkálunk a pályákon és terjesztjük a rohadást, néha a földhöz csapjuk a seggünket (ez komoly), akkor nagyobb hatósugárban tudunk aktívkodni, és máris továbbhaladhatunk. Szóval nem túl bonyolult a dolgunk, és ráadásul az egyes részek még elég rövidek is, 20 perc alatt végezhetünk velük. A programot a humora és a dizájnja emeli ki, az első 3 résszel egész jól elszórakoztam, ugyanis a Gametap rendszeren keresztül az első nap ingyen le lehetett őket tölteni (a sorozat első része még mindig, ki lehet próbálni). Valami mégis hiányzott azért, több változatosság így sem ártott volna. Pactolous
Crazy Machines II  Kiadó: Viva Media Fejlesztő: Novitas A cím alapján azt hinnénk, hogy ez egy teljesen új sorozat második része. Azonban az alapok az Incredible Machines játékokig nyúlnak vissza, szóval az ötlet nem mondható újnak, de ha jó a játék kit érdekel? Jó logikai játékhoz híven agytekervényeink meg lesznek dolgoztatva: különböző kütyük segítségével kell különböző feladatokat teljesíteni. Rajzfilmekben biztos sokan láttátok már, hogy hogyan lehet egy tekegolyó segítségével beindítani egy ventillátort, ami elfújja a kisvitorlást a vízen, hogy az átszakítva egy szalagot leessen egy üllő. Vagy valami hasonlót. Na itt pont ez a lényeg. Ehhez hasonló dolgokat kell művelnünk a játékban, amit egy dilinyós professzor közöl majd velünk. Ha elakadunk 3 féle segítséget használhatunk fel: szövegeset, a képernyő egy pontját megleshetjük, vagy feladhatjuk (na ez nagy segítség). És higgyétek el, bőven lesz ilyen alkalom. Külön kiemelném, hogy logikai játék ellenére kifejezetten jól néz ki a program, és még fizikai motort is használ, azaz a tárgyak kölcsönhatásai nagyon jól mutatkoznak meg. Egyedüli bökkenő a játék túlzott nehézsége a kampány mód közepefele, tudniillik egyre több olyan tárgy jön be, ami már túlságosan elektromos, vagy mechanikus (gőzgép, turbina, különböző motorok stb.), így nagyon sokat kell agyalni, hogy mit, hogyan kell használni, ráadásul ilyenkor már a fun jelleg is elveszik. Jobb lett volna, ha hétköznapibb tárgyaknál maradtak volna végig (kislabda, lufi, tekegolyó stb.). Viszont nagy előny, hogy lehetőség van feladványokat készíteni, így azt elküldve haverjainknak jelentősen felgyorsíthatjuk kopaszodásukat. Nem rossz, el lehet vele lenni, de jobb is lehetett volna. Pactolous
Papa kiegészítése: Csak egy személyes történetet tennék hozzá. Amikor Pactolous kolléga és én, a szüleim által fenntartott szobámban, először töltöttük be ezt a játékot, teljesen magával ragadott minket. Majd kigúvadt a szemünk, ahogy a legapróbb változtatásokat igyekeztünk megeszközölni; káromkodtunk mint egy kocsis; ezerszer ordítottuk hogy „Mi van?”; ezerszer dobtunk egy hátast mikor végre ráébredtünk hogy mit is kell csinálni, s ha jól emlékszem közel három órát szántunk a kis programra. Hogy miért? Mert a hétköznapi tárgyak ilyen őrületes felhasználása elragadott minket, meg akartuk oldani a feladványt, szórakoztunk mint a kisgyerekek. Nagyon nagy kár tehát hogy a játék később elment ebbe a sokkal komolyabb irányba (gondolok itt a fentebb említett elektromos gépekre). Mindenképp érdemes kipróbálni, társaságban főleg, legalább az első pályákat. Dynasty Warriors 6
 Kiadó: Koei Fejlesztő: Koei, Omega Force A Devil May Cry 4 csalódása után álljon most itt valami ami viszont teljes mértékben, totálisan, kérlelhetetlenül eleget tesz minden olyan elképzelésnek, ami akkor támadhat fel bennünk, amikor kimondjuk az akció szót. A Dynasty Warriors sorozat Kínába kalauzolja el a játékost, a Három Királyság korába. Itt kell egy-egy hős szerepében helyt állnunk, legyőznünk az ellent, megvédeni a vezérünk, elérni a céljaink. A játék sokat hangoztatott célja: átéreztetni a játékossal hogy milyen egy emberként leverni ezernyi ellent! Így van. Hősünk olyan bitang kemény hogy egymagunk is képesek leszünk egy egész sereggel leszámolni, persze azért az ellenséges hősök már nem lesznek ilyen piskóták. Lenyűgöző koreográfiájú mozdulatok, álleejtő képességek, rengeteg átvezető, szerethető/gyűlölhető karakterek, magával ragadó hangulat. Tökéletes. A hatodik rész abban nyújt igazából újdonságot a többihez képest, hogy a grafikája már igazán lenyűgöző lett és nem is kell hozzá olyan erős gép, mert a készítők remekül portolták, nem úgy mint a GTA IV-et a saját készítői. Továbbá az ostromok is közelebb kerültek a realitáshoz, megjelennek a létrák, a faltörő kosok, a katapultok. A szintlépést is teljesen átvariálták (néhány rajongó őszinte bánatára), így most az akció még pörgősebb, mivel a karakter nem áll le minden egyes kombó után, hogy elölről kezdje azt, hanem folyamatosan harcol. Pályánként hatszáz embert lecsapni pedig olyan FUN, annyira akciódús, amennyire csak lehet. A játék egyetlen hibája hogy a csatákban mindig van valaki, akit meg kell védenünk (értelemszerűen a seregünk főparancsnoka). Miért baj ez? Mert a játékos ugyan legyőz több száz embert is, a megvédendő személy már nem ilyen szerencsés. Gyakorta kell akár a pálya legvégéről visszatrappolni csak azért, hogy őt kihúzzuk a bajból. És sajnos még így is gyakran fognak meghalni mielőtt segíthetnénk rajtuk. Ez hosszútávon idegesítő lehet, de összességében nem rontja el az élményt. Ha valaki kikapcsolódásra vágyik, ha szeretné kipróbálni ezt a PC-n ritkaságszámba menő műfajt, mindenképpen ajánlom hogy kezdje a Dynasty Warriors 6-tal. Vagy a Samurai Warriors 2-vel. Vagy a Warriors Orochi-val. Papa
Fifa 09
 Kiadó: Electronic Arts Fejlesztő: EA Sports A lehető legrövidebben: focijáték, ami az elmúlt években nem villogott úgy, ahogy kellett volna, pedig patinás sorozat ki tudja hányadik tagja. Hála az égnek ebben az évben valamelyest felújított grafikát kaptunk (bár még nem érte el a konzolos szintet), a fizikán is javítottak, a meccsek valamelyest életszerűbbek lettek. Szerintem ez még mindig kevés, de ketten játszva még számomra is élvezetes, és legalább volt valami fejlesztés. Kiemelendő a magyar kommentár, ami közel sem tökéletes (és nem is új, hiszen már 2006 óta a játék része), de legalább jó hallani Hajdú B. István és Faragó Richárd hangját... az elején :). Pactolous
Brothers in Arms: Hell’s Highway
 Kiadó: UbiSoft Fejlesztő: Gearbox Software A Brothers in Arms harmadik része hozta a formáját, és nem kellett benne csalódnunk… sokat. Azért vannak apróságok amik szexuálisan piszkálják a csőrömet (azaz ba...a). Akadtak MI (mesterséges intelligencia) problémák (beragadó társak), koncepció hibák (érdekes pályafelépítés a végén, a tankos pályák pedig túl arcade-osak voltak), de hála az égnek jóból sokkal több van. A hangulat az valami fenséges, az Elit Alakulat legszebb pillanatait idézi, nagyon jó karakterekkel (akik ráadásul ismerősek is az előző részekből), isteni átvezetőkkel, történetszövéssel. A grafikáról az Unreal Engine 3 gondoskodik, tehát gyönyörű (bár vannak gyenge textúrák is, de összességében nagyon szép), a játékmenet pedig a szokásos taktikázós, csapatvezénylős móka. Méltatlanul alulértékelt program 2008-ból. Pactolous
Papa kiegészítése: MI problémákkal én nem igazán találkoztam, de biztos csak azért mert jobb parancsokat adtam a csapatomnak (ez van Pactolous). Az átvezetőket nagyritkán kissé elhamarkodottnak éreztem, nem foglalkoztak eleget az érzelmekkel, de szerencsére csak egy-két ilyen eset fordult elő. A harcok erre a részre is megőrizték a taktikus jellegüket, de annyival akciódúsabb, filmszerűbb lett hogy az szinte már leírhatatlan. Tényleg mintha az ember az Elit Alakulat egyik részét nézné. Zseniális játék, ami az utolsó animációban csúcsosodik ki, egy olyan jelenet során amin még az én könnyeim is kicsordultak. Nagyon kár hogy az a két-három tankos epizód iszonyatosan borzalmasan gyenge lett. Ennyit mostanra, hamarosan folytatódik összeállításunk! Aki bármilyen kapcsolatba került a fent említett játékokkal, vagy valamilyen megjegyzése van hozzájuk, kommentben fejtse ki, mi is szívesen sztorizunk! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!