A Sörháború Krónikái

Második fejezet
Hazatérés

Első útjuk természetesen a 3K nevű intézménybe vezetett, mely méltón foglalta el a legrendszeresebben látogatott alkoholt árusító hely szerepét a három férfiú szívében. Meg még sok más emberében is, de ők most lényegtelenek. Persze nem azért mentek oda, mert nem hittek Sanyinak, csupán csak a biztonság kedvéért ellenőrizni akarták, hátha a mester félrehallott valamit, vagy rosszul értelmezett néhány fontos félmondatot. Azonban sajnos minden hír igaznak bizonyult! Szörnyű látvány tárult a szemük elé: porzó Sörcsapok, üres hűtők, tébolyult, megvadult emberek mindenfelé, akik a Sörüket követelik. A csapos, aki már kihívta a rendőrséget, teljesen tehetetlen volt. Csak állt, zokogott és próbálta elmagyarázni a szituációt a tömegeknek, akik ügyet sem vetettek rá. Ötpercnyi kutakodás, kérdezősködés, nomeg némi verekedés után végül otthagyták főszereplőink a törzshelyüket. A főiskola főépülete előtti parkba tartottak, hogy rendezzék kusza gondolataikat. Útközben persze rengeteg céltalanul bolyongó emberrel találkoztak. Olyanokkal, akik nem tudták hová tenni az életüket, most, hogy már nincs Sör.

A szökőkút közelében telepedtek le egy padra és sokáig csak némán bámultak maguk elé. Kellett nekik egy kis idő, hogy a saját elméjüket is összeszedjék, mielőtt a másik kettőhöz szólnának. Végül Papa szólalt meg elsőként.

– Talán haza kellene mennünk! Ki tudja, hogy mik fognak történni, ha ez a helyzet nem oldódik meg!
– Talán a családunk is veszélyben lehet – tette hozzá Sanyi
– Ja! – mondta Koki még mindig kissé zavarodott hangnemben.
– Rendben! Menjünk mind haza, kapcsoljuk be a tévét, lépjünk fel a világhálóra és próbáljunk meg minél több információt szerezni. – javasolta Papa
– Helyes! – vágta rá mindkét társa.

Mivel Sanyi teljesen máshol él, mint ők, ezért búcsút vettek tőle és megígérték, hogy rendszeres msn és telefonkapcsolatban maradnak egymással. Koki és Papa a buszmegálló felé vette az irányt. És ami ott fogadta őket, teljesen megdöbbentő volt! Emberek tucatjai igyekeztek felszállni a fővárosba tartó buszra, remélvén hogy ott még kapható Sör. Persze ez nem volt igaz, de ők akkor még nem tudhatták a teljes igazságot. Közel negyvenpercnyi közelharc, főleg nyugdíjas stílusú küzdelem után végül szerencsésen feljutott két főhősünk az egyik járatra. Még egy óra és rengeteg kalóztámadásra emlékeztető, buszrafeljutási kísérlet visszaverése árán, de csak kijutottak Dunaújvárosból, és elindultak a senki földjén, a kietlen pusztaságban, hazafelé. Aláfestésnek klasszikus amerikai country zene szólt a fejükben.

Papa Százhalombattán, Koki pedig Érden szállt le. Hosszas küzdelem és rövidtávú futórekord megdöntésével aztán hazaérkeztek. Sanyi ekkor már rég otthon volt, mert őt kocsival engedték el a főiskolába. A három barát így egymástól földrajzilag elszakítva, családi körben ült a tévé és a számítógép előtt, lesvén a híreket. Azonban a legnagyobb, legnevesebb csatornák sem tudtak semmilyen magyarázattal szolgálni a jelenségre. Mígnem két nappal és rengeteg lázongással később a tévék adásai, teljesen egyszerre, ugyanazt a műsort kezdték sugározni. És ez nem az Esmeralda, vagy a Vad angyal egyik részének ismétlése volt, hanem egy bejelentés. Egy olyan bejelentés, mely végre megvilágított mindent. Mely lerántotta a leplet, a Sör eltűnésével kapcsolatban. Egy bejelentés, ami miatt kezdetét fogja venni az egyik legnagyobb háború a Földön. A bejelentés, melynek szövegét…

A következő részben olvashatjátok