PC Games 2008 - Válogatás (2. rész)

Papa kiegészítése:

Kiadó: Invisible Handlebear
Fejlesztő: BestGameEver.com

Ha az alapján kéne Év Játéka díjat kiosztani, hogy mennyi órát játszottam egy programmal, akkor már meg is lenne a győztes. Történet nincs, minimalista grafika jellemzi és mérete nem éri el az 1 GB-ot. Szellemiségében a freeware és Java játékokhoz tudnám hasonlítani. A lényeg ugyanis az, hogy egy űrhajófélével menjünk végig az adott pályán. 2 féle játékmód van, illetve ennek variánsai. Az egyikben a szürke téglatesteket ki kell kerülni, a színeseket fel kell venni. A másikban pedig a színeseket kell összegyűjteni úgy, hogy a begyűjtött slot-okban ha 3 vagy több egymás mellé kerül, akkor eltűnnek és pontot kapunk. Vigyázni kell, mert ha egy slot betelik, akkor a benne lévő elemek felrobbannak és pontlevonás jár érte. Eddig semmi extra nem? Mert még nem említettem a játék zsenialitását, azt, ami miatt gyakorlatilag lehetetlen megunni. A pályákat a program építi fel nekünk (kapaszkodjatok!) a megnyitott mp3 fájlból. Bizony, betöltjük kedvenc dalunkat és azon fogunk végigszáguldozni. Minél intenzívebb, gyorsabb a nóta, annál meredekebb és nehezebb lesz a pálya, ha csendesebb, lassabb számot töltünk be, akkor emelkedő jellegű lesz. A téglatestek ritmusra jönnek (többé-kevésbé, ez függ a zene minőségétől is), de a pálya is ritmusra pulzál. Innentől pedig a játék szavatossága a fellegekbe emelkedik. Komplett albumokat, mp3 listákat hallgathatunk meg úgy, hogy közben játszunk. Ha pedig az Internetre is fel vagyunk csatlakozva, megnézhetjük, hogy mások a világban ugyanarra a számra mennyi pontot értek el. 2008 legnagyobb ötlete, nem lehet rá rosszat mondani, legfeljebb azt, hogy gyengébb gépeken erősen le kell butítani a látványt a sebesség érdekében (igaz a barokkos cizelláltság nem jellemző a kinézetre, de a téglatestek felvétele közben lezajló robbanó animációk és a háttérben forgó szürreális testek egyszerűségük ellenére is csodálatosak). Egy-két bug is néha előfordul p.: kilép minden ok nélkül a szám végénél. Ennek ellenére szerintem a maga nemében mérföldkő, én hónapok óta így hallgatok albumokat és így tesztelem a saját zenéim lendületességét, mindenkinek ajánlom, aki kicsit is szereti a muzsikát és a játékokat!

Overclocked

Kiadó: Digital Tainment Pool
Fejlesztő: House of Tales

Újabb játék ahol elsősorban elménket és szemünket kell használnunk a továbbjutáshoz! Szerencsére 2008-ban a kalandjátékok is élték világukat, nagyon sok egyedi megoldás született, ahogy az Overclocked is. A történet dióhéjban annyi hogy néhány fiatal srác, s lány, csak úgy, véresen, mocskosan megjelenik New York városában és gyilkolni, lövöldözni kezdenek. Az amerikai hadsereg egyik pszichológusa, David McNamara, akit megbíznak azzal hogy járjon ezeknek az eseteknek a végére lesz az egyik főszereplő. A többi főszereplő pedig maguk a betegek lesznek. David bőrében a feladatunk hogy beszélgetéseink során felidézzük az elnyomott emlékeket a páciensek elméjében (lejátsszuk nekik amit egy másik páciens mondott, vagy egy előző emlékképből idézünk fel neki egy tárgyat, stb). A felidézett emlékképeket pedig a beteg bőrében mi magunk játsszuk végig. Remélem érthető voltam. A játék története iszonyatosan megfogja az embert, én is alig bírtam néha-néha abbahagyni, annyira kíváncsi voltam hogy pontosan mi is történhetett ezekkel az emberekkel. Az emlékképek végigjátszása zseniális ötlet! Egy ilyen emlékképet például azzal tudunk felidézni ha David bőrében veszünk egy zseblámpát, bemegyünk a páciens szobájába, lekapcsoljuk a villanyt, bekattintjuk a kis lámpát és akkor beugrik a betegnek, hogy ő is botorkált egy sötét alagútban zseblámpával a kezében. A következő pillanatban pedig már ott állunk a páciens bőrében, a sötét alagútban. Lenyűgöző ötlet. Nagyon imádtam, kiszámíthatatlan volt hogy éppen mi fog történni, dolgoztak az agytekervényeim, és annyira azért nehéznek sem mondanám. Egyedül a vége az, ami talán túl sablonosra sikeredett, de ettől még ki kell jelenti hogy az Overclocked egy vitathatatlanul egyedi, zseniális játék! Mindenkinek ajánlom aki szereti a thriller műfaját, a kalandjátékokat vagy egyszerűen csak a rejtélyek megoldását.

Devil May Cry 4

Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom

Játékfronton az engem ért legnagyobb csalódás következik. A Devil May Cry egy konzolon óriási sikert arató sorozat, aminek a harmadik, és persze a negyedik része, számítógépekre is megjelent. A főszereplő a sorozatban először egy új karakter, Nero, aki tulajdonképpen egy ördög. A másik főszereplő a sorozat állandó sztárja, Dante, aki abszolút úgy néz ki mint Nero, ám még sincs köztük semmilyen kapcsolat. Persze ez senkinek sem mond semmit, de mindegy is, mert a történetbe kicsit sem mennék bele, mivel nem játszottam addig a játékkal hogy az jobban feltárulkozhasson előttem. A DMC játékok akciójátékok. Tömény akciók, nyakatekert gombkombinációkkal előhívható isteni csapásokkal kell irtani a gonoszt, miközben a tökös főszereplő Pókemberi beszólásokat is elereszt néha-néha. A harcok iszonyatosan látványosak, imádom őket, de… DE. De! A játék több mint háromnegyede abból áll hogy elfutunk/ugrálunk a pálya végére, ott felveszünk egy zöld kulcsot, aztán elmegyünk a pálya elejére, ott egy piros kulcs, aztán a pálya közepén a piros ajtó, belül a sárga kulcs, aztán a pálya végén a sárga ajtó… érthető, ugye? Annyiszor kell végigmenni ugyanazokon a részeken hogy becsülöm az embereket akik ettől nem kapnak idegrohamot. Arról nem is beszélve, hogy többet kell benne ugrálni mint a Mario bármelyik részében. Egy akciójátékban. Egy AKCIÓjátékban. Nos, a platformugrálás és a végtelen bolyongás marhára nem tartozik az akció műfajába. Unalmas és pont. Nagy türelemmel és végtelen kitartással megáldott embereknek azonban szívesen ajánlom, ők jól ellesznek vele!

Race Driver GRID

Kiadó: Codemasters
Fejlesztő: Codemasters

Róla már írtam egy hosszabb hangvételű cikkfélét az oldalon, így csak címszavakban ismertetem. Lenyűgözően szép grafika, addiktív karriermód, jó fizika, amit igazán csak kormánnyal lehet élvezni, brutális törésmodell és néha bosszantó játékmenet jellemzi. A 2008-as év egyik legjobb autósjátéka.

FlatOut Ultimate Carnage

Kiadó: Empire Interactive
Fejlesztő: Bugbear Entertainment

Ez lehetett volna a másik, mert szívemnek kedves saga a FlatOut sorozat (aki nem tudná, egy roncsderbi szimulátor). Ez a – tulajdonképpen 3. de mégsem 3. – rész se pocsék, vagy rossz, csak alig tartalmaz újdonságot az előző résznél. A grafika picit fel lett tupírozva, megjelent egy pár küldetés alapú verseny (csináljuk meg ezt-azt ennyi idő alatt stb.), 4 új ellenfelet kaptunk, így már 12-en versenyzünk a győzelemért, egy-kettő új járgányra is rábukkanhat az ember és talán ennyiben ki is merül a dolog. A karriermód ugyanaz: 3+1 osztályban versenyezhetünk továbbra is, a minijátékok száma nem növekedett és úgy összességében is csak egy pár extrával megpakolt textúrajavítónak tűnik a játék. Aki efölött szemet tud hunyni, az jól fog szórakozni vele, mint ahogy én is jól elvoltam vele. Hála az égnek a Soundtrack hozza a szokásos színvonalat: dallamos, néhol zúzós amcsi rockzene, ez kell a derbihangulathoz. De a játék is hozza az elvárt minimumot. Mindenesetre az igazi 3. rész sokkal-sokkal több újdonságot tartalmazzon, mert ha nem, akkor morci leszek.