Anyátokat... ünnepeljétek ma!

Persze azt sem kell igazán megemlítenem, hogy az év minden napján kijár az anyáknak (és természetesen az apáknak is) a végtelen tisztelet, és szeretet, de a mai napon ez talán még inkább így van. Olyan ez számomra mint egy fél karácsony, vagy mint egy születésnap: igyekszem megválogatni a szavaim és úgy cselekedni, hogy azzal még véletlenül se bántsam meg az édesanyámat.

A nőt, aki megszenvedte, hogy a világra hozott, aki elviseli (többé-kevésbé) azt a rengeteg hülyeséget amit csinálok, megbocsát ha hirtelen felindulásból olyasmit tennék, vagy mondanék, amit igazából nem gondolok komolyan; és mindezek mellett törődik velem, és biztos forrásból tudom, hogy valószínűleg szeret is! Ezek a tulajdonságok megtalálhatók még apámban és… hát… senki másban, ha jól sejtem. Éppen ezért lenne fontos, hogy az év minden napján kimutassam mennyire csodálom és elismerem őket. Azonban ez nem igazán szokott sikerülni. Aki ismer, az tudja hogy ritkán vagyok érzelgős, és nem szeretem a szentimentális embereket, a csöpögős pillanatokat. Talán ez egy jellemhiba, nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy-egy ilyen gesztus, mint a mostani, ugyan nem jelent kárpótlást, de remélem érzik majd: próbálkozom!

Szeressük ma anyáinkat még jobban, mint bármikor, és ne feledjük el, hogy egy ajándék esetében nem az ár a fontos, hanem hogy gondoltunk rájuk. Tegyük félre „macsó” gondolkodásmódunk, öleljük meg őket, adjunk nekik egy cuppanósat és mondjuk ki azt: „Szeretlek, anyukám!”

Minden édesanyának a világon, ezúton szeretnék Boldog és Békés Anyák napját kívánni!