A Sörháború Krónikái (teljes mértékben hiteles beszámolók alapján)

Első fejezet
A kezdet!

2008. május 22. Koki, a képregény írás és a zene mestere, és Papa, a szóművész, a gondolkodó, épp egy médiagazdaságtan nevű órán ücsö… vagyis figyeltek és jegyzeteltek. Ez volt a főiskolán töltött negyedik félévük utolsó tanítási napja. Várakozással és végtelen unalommal terhelt, forró levegő leledzett a teremben. Mindketten arra gondoltak, hogy milyen jó lenne meghúzni… egy üveg, gyöngyöző, jéghideg sört. Vagy inkább Sört! Szigorúan nagybetűvel. A „tanár” meg csak magyarázott, de a szövegelése nem tudott áttörni a Sör képével és ízével körbebástyázott gondolatokhoz. És ebben a békés semmittevésben robbant be a terembe Sanyi, a félóriás, az egyszemélyes szeszkazán, a későbbi Conquistador! Az ajtót keretestül szakította be, olyannyira, hogy a nyílászáró a terem másik oldalán lévő ablakon át az udvarra esett. Zihált, akár egy versenyló. Először szavakba sem tudta önteni a mondanivalóját, csak érthetetlenül makogott. Aztán mikor meglátott néhány jólszituált hölgyeményt, akik szintén a teremben tartózkodtak, azonnal összeszedte és vigyázzállásba vágta magát. Katonásan kezdett jelenteni Papa és Koki felé fordulva.

– Uraim! Sajnálattal kell közölnöm, hogy a sör… vagyis inkább a SÖR… – szavai itt elcsuklottak, majd zokogva ordítva tette hozzá – ELTŰNT!

A két másik férfi rögvest felfogta, hogy ilyesmivel még a Sanyi sem viccelhet, ezért annyira megdöbbentek, hogy együltő helyükben öregedtek vagy tíz-tizenkét évet! Legalább. Majd értetlenkedve tekintgettek egymásra, Sanyira és a hölgyek némely testrészeire (igen, itt a fülükre gondoltam). Végül nagy nehézségek árán feltápászkodtak a székekből, amikbe nem is olyan régen olvadtak bele a hőségtől, és a nemrég betoppant társukhoz igyekeztek. Szélsebesen és határozottan, akár egy lajhár! Magyarázatot akartak követelni, de nem tudtak hangokat kipréselni hangképző szerveikből. Sanyi csupán a testtartásukból és kérdő tekintetükből tudott arra következtetni, hogy talán előbbi mondanivalóját kifejthetné bővebben is. Következzék most a magyarázat.

– Bemondta minden tévé és rádiócsatorna! A Sör egész egyszerűen eltűnt, felszívódott, megszűnt! Az egész világon sehol sincs már Sör! És… és… megnéztem a 3K-ban… ott sincs már! – hadarta gyors egymásutánban az információk halmazát.

Két társa persze azonnal ledöbbent, immáron legalább másodjára, majd térdre rogytak. Néma csend borult rájuk, csakis rájuk, hiszen a teremben voltak akik a Sör elvesztése miatt ordítottak és sírtak, és voltak persze olyanok is, akik még mindig megdöbbenve álltak az ajtó betörése és repülése előtt. Ők voltak a kevésbé Sörkedvelők, a laikusok, az értetlenek, az átlagosak. Végül, úgy fél óra elteltével szinte egyszerre álltak talpra. Összenéztek és kijelentették.

– Ez nem történhetett meg! Valahol még biztosan van Sör! Meg kell találnunk!

És ezzel kezdetét vette a három barát kalandja, mely átível majd földrészeken, szeszes italokon, határokon és a valóságon is!