• Kezdőlap
• Rovatok
• Letöltések
• Kapcsolat

Daniel Broadwick – Karácsonyi különkiadás!

A karácsony ünnepe! A nap amikor a kis Jézus születésére emlékeznek meg mindazok, akik vallásosak! A többiek meg ajándékot kapnak. Nincs ez másként az embertelen Földön sem. Pontosabban egy ember mégis csak van még, a mi szeretett, vagy nem szeretett Daniel Broadwickünk, aki igyekszik megismertetni újdonsült barátaival az emberi karácsony szellemét!

December huszadikán, vagy ahogy a galaktikus naptárban van: 435325gbver.-én, derék főhősünk már karácsonyi lázban égett! Szerencsére az idegenek lázcsillapítója is legalább olyan jó mint a miénk, így nem történt különösebb baj. A most már normális testhőmérséklettel megáldott Daniel hozzákezdett, hogy megtudakolja: vajh az űrlények is ülnek-e valamiféle ünnepet az év ezen szakaszában! Samuel nem igazán rajongott a hidegért, így inkább a radiátorhoz bújván az irodában maradt. Meg ugye egyébként sem rajongott igazán a hosszú sétákért! Daniel első útja természetesen világűrös cimborájához, Bobhoz, és annak családjához vezetett. Az említett úriidegen éppen valami borfélét szürcsölgetett, s az ablakon át figyelte ahogy a bonvorti lények igyekeznek elég gyorsan szedni a nyolc lábukat ahhoz, hogy ne fázzanak fel, mikor főhősünk belépett a szobába. Bob felesége, Margaret, még ilyenkor is elragadóan zöldes fényben tündöklött, ami csak emelte Daniel karácsonyi hangulatát. A házban tartózkodó két hímegyed eztán csevegésbe kezdett az ilyenkor esedékes emberi szokásokról. Bobnak tetszett a szeretet, meg a béke gondolata, de az ajándékozás már nem igen nyerte el szívét! Ami ugye nem is csoda, ha az embernek több mint száz gyereke van! Végül úgy döntöttek, hogy ezt az apróságot elfelejtik a teendők listájáról, de a dekorálás, a kajálás, az ünneplés maradhatnak. Daniel elégedetten, és tervekkel megtelt elmével, indult tovább. Útja most az egykori metróba vezetett, s némi keresgélés után megtalálta célpontjait, William-et és Marvint. Az egy testen osztozó ikrek persze most is éppen nagy veszekedésben voltak. Kőkemény négy centiméteren vesztek össze! Daniel mesélt nekik a karácsony szelleméről, a kibékülésről, a fényekről, a kajálásról, meg az ünneplésről. A béke nem igazán csigázta fel az érdeklődésüket, de a szokásosnál mohóbb táplálkozás igazán ínyükre volt! És hogy valamivel a többieknek is kedveskedhessenek, megígérték, néhány gyermeket a hátukra vesznek s ott lehetnek velük, amikor földet falnak. Főhősünk nem tudta ennek most mennyire örülhet, de végül pozitívnak értékelte ezt a beszélgetést is, majd tovább állt. Winston most sem volt éppen jó hangulatban. De miután Daniel soron kívül megcsinálta a házi szlörcs sütőjét, az öreg ráállt hogy most az egyszer az ember történeteit hallgassa, ne pedig a sajátjait mesélje. A vénség a karácsonyban leginkább azt tartotta elfogadhatónak, hogy az ifjabb generációnak össze kell jönnie az idősekkel, akik így végeláthatatlan hosszúságban tudnak ősi történeteket mesélni! A sajátságos stílusában egészen fellelkesült, és megígérte hogy tevőlegesen ugyan nem fog segíteni a készülődésben, de nagyon szívesen fog technikai tanácsokat osztogatni. Főhősünk sokat nem tehetett, elfogadta Winston felajánlását, hiszen már pontosan tudta, hogy az öreggel ellenkezni olyan, mintha az ember egy nukleáris robbanást próbálna visszatuszkolni a bombahüvelybe! Vagyis nem túl könnyű, mondhatni lehetetlen. Daniel utoljára Elvist ment el meglátogatni, hiszen nem is titkolta: őt akarta megszerezni, gigantikus Mikulásnak! Az önjelölt énekes annyira fellelkesült hogy rögvest ráállt a dologra. Főhősünknek már csak az került négy órába, amíg lebeszélte arról, hogy karácsonyi dalokat harsogjon egész nap! Mert ugye szépek azok a nóták, de nem érik meg London teljes elpusztulását. Elvis végül elfogadta az ajánlatot miszerint minden dalban kettőt hümmöghet. Már ez is elég lesz ahhoz hogy a tenger szintje kissé megbolonduljon, de hát mégis csak karácsony lesz, na! Miután a fontosabb szereplőket beszervezte, Daniel és kis csapata hozzáláthatott a tényleges készülődéshez. Főhősünk néhány áruház raktárában talált még karácsonyi cuccokat, így az idegenek technológiájával megkezdődhetett a sorozatgyártás. Hamarosan végeláthatatlan hosszúságban tekergőztek a fénysorok, a boák, és még néhány ezer szintetikus fenyőfa is (amik rögtön karácsonyi díszítéssel jöttek le a futószalagokról). December 23.-ára már minden készen volt, hőseinknek pedig elégedetten és főleg nagyon fáradtan, dőltek ágyaikba. Másnap reggel Elvis keltette a népet, és mindenki az utcákra tódult. A hó békésen szállingózott, miközben milliónyi torokból, milliónyi szólamban csendültek fel a karácsonyi nóták. Tánc, nevetés, boldogság lett úrrá az egész városon. A hatalmas Elvis büszkén feszített irdatlan méretű subájában és állszakállában. Daniel sokáig nézte mindezt a lakásának ablakából. Elégedett volt, boldog volt… és egy kicsit sem hiányoztak neki az emberek. Köztük sosem találta meg önmagát. De ezek a lények, akik a galaxis nagyon különböző szegleteiből jöttek, már-már a családjává váltak! Széles mosollyal ajkán adta át ajándékát Samuelnek (egy csodálatos cserépalátétet, amiben sokkal dizájnosabbnak tűnt a víz), majd elindult ő is ünnepelni. Samuel nem igazán rajongott a hóesésben való népünnepélyért, így inkább otthon maradt, és az ablakból szemlélődött. Nekünk sem maradt hát más hátra, mint Boldog és Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánni minden élőlénynek, legyen akárhány végtagja, legyen akármilyen a színe, legyen akármilyen a nyelve, higgyen bármiben!

©2008 Pactolous -  DM system v0.4 | Powered by: Darh Media | Design by www.mitchinson.net | RSS