Karácsonyi ideglelés, avagy a szeretet ünnepe lassan az utálaté?
Timcsi
2008-12-07 16:07 
2
3145
| Rovat: Emlékszem kiskoromban, amikor még a játékok varázslatos világában éltem, amikor hittem a Húsvéti nyusziban, Télapóban vagy éppen a Jézuskában... olyan gyönyörű volt minden! A szokásos csengettyűszó még mindig emlékeimben él, akárhányszor eljön a Karácsony... Hittem hogy Jézuska ajándékot hoz, akit hatalmas, fehér ruhásnak képzeltem, akinek szárnyai vannak, és az angyalokkal berepülnek szobánkba a nyitott erkélyajtón át. Gyermekien szép volt, egy mese, egy áhítat, amiben még hittem....
Egyszer mindenkinek eljön a pillanat, amikor fény derül a titokra, akkor már nem a csillogó szemű várakozásról, és a katartikus beteljesülésről szól az ünnep, hanem a rendrakásról, takarításról, családlátogatásról, vásárlásról… vég nélküli teendőkről. Bár még mindig ott van az ajándékozás, amiért már megéri. Sokan örömüket lelik a minél nagyobb értékű ajándékok vásárlásában s ugyanúgy kapásában is. Természetesen ilyenkor kell minél drágább és jobb plazmatévét vagy épp házimozirendszert venni, ilyenkor kell egymást eltaposni az üzletekben, s ilyenkor kell a lehető legnagyobb összegű hiteleket felvenni. S itt már régen nem a meghittségről és szeretetről szól az ünnep. Hanem a kiadásról… Mert hát, muszáj adni. S ha adunk legyen minél drágább… Hiába is van válság, hiába a szegénység, ilyenkor mindenkinek valahogy lesz pénze. Nem is kevés… Ott van még a fa kérdése is: hol álljon, így álljon, mű legyen-e vagy igazi, vágott legyen vagy cserepes, utolsó napon vegyük-e vagy már az elsők között legyünk… Otthon a készülődés, takarítás és sütés-főzés az, ami ránk vár. S ha már sütünk, süssünk 3-4 fogást, legyen elegendő ital és sütemény. S szerencsénk van ha a boltban még nem kapkodták el az élelmiszereket, melyeket fogyasztani kívánunk. A legtöbb ember számára ez egyenlő az idegeskedéssel, a stresszel. Fenébe kívánnák az egészet. S nem utolsó sorban a rokonlátogatás, ami a legtöbb embernek már nyűg, sokfelé kell szakadni, mindenkinek ajándékot kell intézni, mindenhol jelen kell lenni. Nem beszélve a távol élő rokonokat is, akikhez nem 5 perc az út, s ha már régen láttuk őket, illendő egy éjszakát náluk tölteni. Természetesen az év további 364 napján nem értünk rá, most valahogy mindenki fontos, mindenkit szeretünk, és mindenki érdekel, ezen az egy - elnézést 3 -, kijelölt napon. Talán ez az állapot akkor csitul bennünk, ha eljön a családalapítás ideje, amikor mi adjuk át gyermekeinknek mindazt, amit mi kaptunk: a karácsony gyermeki báját. Még ha csak közvetve is de találkozik Jézuskával, ír neki levelet, és nagyon várja. Saját szájunk íze szerint alakítjuk az ünnepi készülődést és a szentestét ahol nem az érték fog számítani, hanem a szeretet és a család, a meghittség. S akkor újra átélhetjük gyermekkorunk meséjét.  |
Hozzászólás
2008-12-07 21:57
Én is olyan pesszimistát írtam volna?
2008-12-07 21:38
Timi, szívemből szóltál.
Jó a megfogalmazás, érezhetőek az érzelmek, nagyon tetszett.
Valaki írhatna valami pozitívat is már szegény Karácsonyról.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!