Novemberi Karácsony
Anita, Pactolous, Papa
2008-11-29 21:48 
5
9122
| Rovat: Tisztelt Olvasók! Sok szeretettel szeretném bejelenteni, hogy új rovat született! A cím alatt és bevezetőm felett láthatjátok a nevét, de itt is leírom: Variációk egy témára. A rovat lényege, hogy veszünk egy témát, ami mondjuk aktuális (de persze ez nem feltétel), és azt minimum 3 író kivesézi, a maga stílusában (mármint nem az Önében, hanem az író sajátjában). Így ütköztethetünk különböző véleményeket, és talán az Olvasók is (tehát Ti) könnyebben belebonyolódnak majd a vitákba. Javaslatokat, ötleteket, kommenteket, netán írásokat természetesen most is szívesen fogadunk. De nem is foglalom a helyet további bevezető-maszlaggal, jöjjön az első téma Anita, jómagam és Papa tolmácsolásában.
Nem katasztrófa – csak karácsony  Láászt kriszmösz áj gév jú máj haaart… ó igen, a dal, amit normális ember az esztendőnek csak egy időszakában hall (nem, nem az éves George Michael hasonmásversenyre gondolok) – decemberben. Decemberben, a hosszú télikabátok, csinos csizmák és a forralt bor havában. Decemberben, mikor ránk sóznák a törött porcelánt is, és mikor a reklámidő 80%-át adományozó, társadalmi célú hirdetések birtokolják, megszakítva az unalomig ismételt, szirupos tanmeséket. Mikor jön a Mikulás. Meg a Jézuska. Meg az életmentő, regeneráló, hidratáló (majd szilveszterkor dehidratáló) téli szünet. Ó, igen.Láászt kriszmösz – s már dúdolom én is; kis genyó ez a nóta, az emberek 49%-a szereti, ugyanennyi szerint annyira rossz, hogy már jó, a maradék kettő pedig valószínűleg a CIA titkos kísérleti alanya, akiket már csecsemőkorukban beoltottak az érzelmes (a.k.a. gány, nyálas stb.) zene ellen. Láászt kriszmösz – s már észre sem veszem, úgy próbál beslisszanni, át a hallójáraton, szétszaggatva a dobhártyát, majd üllő, kalapács, kengyel – s a triumvirátus úgy rúgja fenékbe az oktávokat, hogy csak úgy puffan, egyenesen a Letitsznó letitsznó letitsznó és a Kriszmösz iz óll aránd mí közé. Láászt kriszmösz – végem van. Még javában rugdosom az aranybarna faleveleket a járdán, vékony kabátban, edzőcipőben. (És persze a többi, a társadalmi normák által megkívánt ruhadarabban.) November második hete. A kirakatokban izzósor – aranyos-sárgás, legalább megy a falevélhez –, a polcokon táncoló Télapó. Egy butikból a Száncsengőt és Hé, miszter hóembert elnyomva egy ismerős dal csendül fel… és igen. Fejemben a gondolat immár öntudatra ébredt. Már nem én irányítok, csak hallom, ahogy a szöveget átköltve kitör belőlem az ének: „Last christmas… was in december, fuck!!!” (A szerző a címet az Animal Cannibals-től nyúlta.) Anita |
Hozzászólás
2008-12-06 15:11
Igen kritika, de a szó leglágyabb értelmében és inkább az adott nappal kapcsolatos személyes meglátásnak szánva és inkább csak viccesen mint komolyan, ezt jelezte a mosoly is, de Te felfoghatod bármi másnak is, ha neked ettől jobb.
2008-12-06 12:33
te ezt kritikának szántad?
az meg, hogy mit beszéltünk meg közös témának, amiről írni fogunk, nem megmagyarázás, meg belemagyarázás, hanem tény.
2008-12-04 21:14
Kritikát elfogadni nem hajlandóak, általában így reagálnak. Persze meg lehet magyarázni meg ki és lehet csípőből tüzelni, de néha gondolkodni se kellene elfelejteni. (jelek értelmezése)
2008-12-04 18:34
imádom a karácsonyt, a forralt bort, azt, hogy az égők miatt sosincs sötét a házban, hogy tavaly Karácsonyi Randevúzás közben ért az első hó, a bevásárlást, sőt, még a multik "nyomjunk állandóan karácsonyi zenét"-politikáját is. de nem november elején-közepén. és mivel a téma nem maga a szeretet ünnepe volt, hanem az, hogy mindezt manapság mikor kezdik (amire rájött még egy lapáttal a válság, és annak az a fajta kommunikálása, hogy az egészben az a lényeg h kevesebbet fogunk költeni karácsonykor
2008-12-02 02:51
A két szélső íróval komoly bajok vannak, ha a szeretet ünnepében is csak rossz dolgokat vélik felfedezni/keresni.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!