Daniel Broadwick – Egy nap az irodában
Papa
2008-11-10 18:13 
2
3320
| Rovat: Főhőseink, kik a börtöncserépviselt növénnyel együtt immáron ismét hárman voltak, egy irodát rendeztek be maguknak. Elvégre egy kormányzó gondnok megengedhet magának ilyen luxust, nemde? Hát Bob szerint mindenképp, Daniel pedig némi győzködés után belement a dologba. Meg az irodába.
Daniel az íróasztal mögött ült, és épp egy tollal játszadozott, miközben Bob igyekezett eszmecserét indítani! Nem, nem akarta kicserélni agyát barátjáéra, egyszerűen csak beszélgetni támadt kedve. – Képzeld, Adam17 tegnap odajött hozzám, és arról panaszkodott, hogy az iskolában a Xero lakók milyen kivételezett helyzetben vannak! – Xero? Azok, akiknek négy karjuk van, karonként nyolc ujjal? – Igen, igen! Épp ezért ők sokkal gyorsabban tudnak számolni, és még gépelni is. A tanárok pedig nem veszik figyelembe hogy a többi tanuló lassabban halad! – Ez szörnyű! Nem lehetne őket külön osztályba tenni? – Én is erre gondoltam, de azzal a csótány igazgatóval nem lehet beszélni! – Hé, nem kell azért ilyen durván fogalmazni! – Nem is tettem ilyet! Az igazgató tényleg egy óriási csótány! Tudod, Ramirez úr, a kettes csatornából! – Á, és tényleg! Már majdnem elfelejtettem! De igen, vele tényleg nem lehet beszélni. Elég keményfejű… pasas. – Ja, ne is mond! Szerintem még egy nukleáris támadást is túlélne! – És, a többi lurkó hogy van? – Hát, Ben 1-től 12-ig épp most kamaszodik, Julia 14 pedig azt hiszem beleszeretett a szomszédban lakó bajkeverőbe. Valami Akhbar a neve. Úgy rémlik, hogy egy paranin a srác. – És az olyan rossz? – Hát… hmm… várj! Most jött egy jelentés: Elvis megint lyukat robbantott az Alpokban. – Ó, ne! Nem tudja felfogni, hogy nem fér át a hegycsúcsok között? Legyél oly szíves és küldj ki egy csapatnyi betonit, hogy foldozzák össze a lyukat! És most ne felejtsd el a hashajtót sem! A múltkori brigádból tízen dőltek ki aranyérrel! – Tudom, tudom. Az csak egy szerencsétlen baleset volt! Nem kell mindig felemlegetni! Egyébként amíg én elrendezem ezt a dolgot, addig te beugorhatnál Winstonhoz. – Mi van vele már megint? – Most a házi teleportálója döglött be, és valami olyasmit károg, hogy szegény öreg csontjaival nem bír már lépcsőzni! Minél hamarabb megyünk ki hozzá, annál kevesebbet kell hallgatnunk, ahogy a munkamorálunkat szapulja. – Vagy ahogy az ősi időkről beszél, amikor még képes volt lépcsőzni! – Ja, az talán még rosszabb! – Rendben. Akkor azt hiszem már indulok is. Gyalog megyek, szóval eltarthat egy darabig. – Semmi gond, majd a kocsmában megvárlak! Ezzel Daniel kilépett az ajtón, Bob pedig nekilátott, hogy megszervezze az Alpokon keletkezett újabb lyuk befoltozását. Samuel végig szótlan volt. Talán a börtöncserépben töltött hónap viselte meg. Az még a legkeményebb növényeket is megtöri. Főleg a gyökereiket. |
Hozzászólás
2008-11-11 00:06
Én már alig várom a folytatást. De hisz tudod függő lettem.
2008-11-10 18:15
Ezzel pedig véget ért az első évad! Azt hittem mostanra már meglesz a második jó része is... de nem egészen úgy alakult! A suli, a munka, a lustaság és az igazán jó ötletek hiánya kicsit hátráltatja az írást számomra. Sebaj, remélem ez a nyolc rész is tökéletesen megadta a kellő hangulatot ahhoz, hogy mindenki legalább fenyőtobozokon ülve várja a folytatást
* jelölt mezők kitöltése kötelező!