Névtelenség
Yusszuf
2008-09-04 22:14 
6
3075
| Rovat: | A gépezet beindul. Álmos emberek rajzanak szét újra a város idegtépő forgatagában. Tüdőmet durva szmog szorítja össze, mintha alámerülnék egy feneketlen tóban. Az emberek üveges szemmel tekintenek maguk elé, nem létező gondolataikba merülnek. Letargikus állapotukból csak akkor zökkennek ki egy-egy pillanatra, ha véletlenül válluk súrolja a másikét. Tekintetüket felemelik, majd újra maguk elé meredve elmormognak egy alig hallható elnézést. Szemükben mintha kivenném, hogy valamire várnak. De mégis mire? Ilyen gondolatok zaklatnak, míg meg nem érkezem a börtönömül szolgáló irodaházba. Felszaladok a gyéren kivilágított lépcsőházban, a szürke falak már most összezúznának. De nem. Erős vagyok. Már messziről hallom a gépek monoton zaját, ahogy a sok ember egyszerre üti le a billentyűket. Belépek. Arcomra felöltöm a kifejezéstelenséget. Nem vehetik észre. Nem. Nem vehetik észre, hogy én még élek, vagyok valaki, belsőmben él még az a valaki, aki kitörni akar a tompa elnyomás alól. Lassan, hangtalanul leülök az emberi gépezetek tömegébe. Lopva rájuk pillantok, arcukon a neonlámpa fénye táncol, semmi érzelem, fáradtság, boldogság. Semmi. Emberi mivoltukról annyi árulkodik, hogy néha megrándul arcuk egyik idege. Ekkor mintha pár pillanatra felélednének. Feltekintenek, majd újra megvonaglik arcuk, s az újra érzéketlenné válik. Pillantásukban újra meglátom azt a furcsa dolgot. De mégis mit? Ujjaim dolgoznak. Nem figyelem mit írok, hisz úgysem értem. Számomra teljesen érdektelen dolgokról van szó. Csöndben figyelek, messziről hallom a hatalmas óra zakatolását az előtérben. Minden zajt kizárok, csak magamra figyelek. A lelkem feltárom, előbukkannak a szép emlékek. Színesek, különlegesek, finomak, érzékiek. Míg én lelkem legtávolabbi részeiben járok, csöndben fülelek. Ekkor meghallok egy addig ismeretlen tompa kopogást, majd elhall. Feltekintek munkámról. Szürke íróasztalom előtt egy szigorú kinézetű férfi állt. Nyers károgó hangon szólított: - 9123. Kérem, kövessen. Szótlanul követtem a köpcös hivatalnokot. Megállt egy nagy fehér ajtó előtt, két kattanás, az ajtó halk nyikorgással kitárult. A férfi betuszkolt rajta. Páni félelem fogott el. Az ajtó ugyanolyan nesztelenül bezáródott mögöttem. Nem volt még időm sem körülnézni, az ajtó becsukódásával az utolsó fényforrás is elhalt. Nem kellett sokáig gondolkodnom, tudtam. – Tehát engem is megtaláltak! Pár perc elteltével újra kitárult egy kapu. A hirtelen betörő fénysugár elvakította szemem, ami már hozzászokott a sötéthez. Egy alak állt ott. -9123! A gépezetnek forognia kell! - Hol vagyok? – suttogtam. Körülöttem minden csupa fényesség, de nem látok semmit. Előrenyúlok, kezem hideg falat ér. Hangokat hallok. Zörgő, halk morajt. A fal túloldaláról jön. Kezemmel nekifeszülök a falnak. Próbálok áttörni rajta, majd sikerül megbontanom. Jobban nekifeszülök, végre sikerült. Azonban a látvány elborzasztott. Láttam magam, ahogy magam elé meredve lépkedek a macskaköves úton, ahol minden reggel munkába felé menet. Látom, hogy néha nekimegyek egy-egy másik elsiető alaknak, majd halk mormogással bocsánatot kérek. – Mi történt? Elvették a testem! Az életem. Teljes kétségbeesés uralkodott el rajtam. Némán, dörömbölve próbáltam kitörni elmém rejtett zugából, hogy újra átvehessem a testem fölötti uralmat. Sikertelenül. Mintha egy-egy pillanatra sikerült volna felkeltenem testem figyelmét, majd újra elhalt a remény. A kérdés zokogással tört ki belőlem: - Mit tettek velem?  |
Hozzászólás
2008-09-07 08:32
ooh, kössz mester, hogy méltóztattad elolvasni
2008-09-06 21:18
egész jó. rám ütöttél a tehetség terén
2008-09-06 20:12
köszi, igen engem is zavarnak..
2008-09-06 19:54
építő kritika (mivel azzal nem fejlődünk ha mindig az egekbe ajnározzuk egymást):
a szóismétlések engem zavartak. főleg azért, mert közel, 2-3 mondaton belül voltak egymáshoz. egyébként a leírások tetszenek, a vállas-ütközős-elnézéskérős kifejezés főleg. a történet szintén bejön, nem hiába, a sok beteg elme megtalálta egymást
2008-09-05 16:01
köszi
2008-09-05 15:59
Tetszik.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!