Diákszövetkezet vagy diákátverés?
Adri
2008-07-18 11:06 0
3138
| Rovat: Elmélkedések »
Soha nem hittem a diákszövetkezetekben, nagyon sok ismerősömet átverték már valamivel. Hogy csak egy esetet ragadjak ki a sok közül, egy barátnőmnek szó szerint ügyvéddel kellett fenyegetőznie, hogy megkapja a pénzét. Ugyanis a cég, ahova kiküldték dolgozni, és ahol lehúzott egy hónapot, kiderült, hogy a csőd szélén állt. Így természetesen nem nagyon akaródzott kifizetni szegény, naiv diákot, aki miért is nem nézett a cég után, mielőtt odament? (Talán ez is a szövetkezet feladata lenne?) Egy eset a sok közül, viszont egy teljes nyáron át tartó eredménytelen munkakeresés után, úgy döntöttem, idén én is teszek egy próbát. Nagy hiba volt!
Olyan szövetkezeteket választottam, amikről más jókat mesélt, ahol ismerősök már dolgoztak és nem nevenincs semmi kis cég (ha ugyan cégnek lehet nevezni az efféle helyeket). Találtam is párat, regisztráltam, ahogy kell, interneten keresztül, hiszen addig, amíg nem adnak munkát, nem tudsz beregisztrálni rendesen. Ez az első gond. Mindegy nem törődöm vele, várok. Vagy húsz munkát megpályáztam, egyikre se kaptam választ. (Megjegyzem, hogy még május végén, június elején történt mindez, elkerülendő a vizsgaidőszak utáni munkakereső diáktömeget). Válasz csak nem érkezett. Hát telefonáltam. Eredmény: nagyon kedvesen mondják, hogy fáradjak be, majdcsak találunk valamit. Hát jó, befáradtam. Nem volt éppen közel a hely, és nem kicsit lettem mérges, mikor közölték: ja ma éppen nincs egy darab munka se. Mindezt előzetes egyeztetés után…A hab a tortán a következő mondat volt: Gyere vissza később. Na persze! Mivel nem egy köpésre lakom, úgy gondoltam nagy frászt! Le vagytok sz*rva! Mindezek ellenére úgy döntöttem, tovább próbálkozom. Szövetkezet 2: Már másnapra adtak munkát, nagyon jó, így a regisztráció is megtörténhetett, fantasztikus. Vagyok olyan kis bolond, hogy tényleg örültem. Milyen kedvesek, segítőkészek és már holnapra van munkám! Igaz csak 3 napos, de sebaj! Mivel úgy tűnt ez a szövetkezet elég megbízható másodszor is hozzájuk fordultam. Munka volt is. De milyen! Nem részletezném mit kellett csinálni, nem ezzel volt a baj. Inkább a kommunikációval voltak gondok a szövetkezet és a munkaadó között. 1. Több diákkal együtt jelentkeztem, a munkaadó nem tudta pontosan kik mennek dolgozni. 2. Előzetes kérdésemre, miszerint hétvégén kell-e dolgozni a szövetkezetben azt mondták, hogy BIZTOS, hogy NEM, míg a munkaadó közölte, hogy elsősorban HÉTVÉGÉRE kért diákokat. Ez jelentett ugyan némi kavarodást, de igazából a dolog akkor lett vicces, mikor „betanítottak” minket. Órákig tömték a fejünket, gyakorlat semmi. Majd irány haza (mondjuk ezzel a résszel nem volt bajom). Másnap bambultuk, ki, hogy dolgozik, hogy „tanuljunk” belőle. Kaptunk egy kis füzetet, amibe minden le volt írva. Az is, ami rég nem úgy működik már, vagy amit már rég nem használnak, betiltottak stb…Ebből következik, hogy az új dolgokban meg voltak hiányosságok, de sebaj! A fő gondot végülis az anyagi felelősség jelentette, amit szerintem egy épeszű ember sem vállalt volna az adott feltételek mellett. Oké, felmondok. Szövetkezet megértő, intézkednek, mondják. Még keresnek nekem más munkát is. (Ez persze nem történt meg). Én nyugiban ülök otthon, mígnem szól a telefon. Munkahelyemről hívnak, miért nem mentem be? Na ez már több a soknál! (Elvileg szerződésszegés részemről…) Végül első munkám fizetésének napja közeleg. 10.-e körül utalnak, mondják. 16.-án azért megeresztek egy telefont. Kézségesen segítenek, utánanéznek, legalábbis ezt ígérik Majd hívnak. Azóta is! Még jó, hogy a cégnél, ahol dolgoztam, fel tudtam venni a kapcsolatot, egy csajjal, aki segített elsimítani az ügyet… legalábbis elvileg. Kapom a pénzt, csak később. Szövetkezet? Egy frászt! Nagy átverés! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!