• Kezdőlap
• Rovatok
• Letöltések
• Kapcsolat

Kényszeredett változások

Egy ember élete eseményekből és eseményekből adódó következményekből áll. Az eseményekből jövő következmények újabb eseményeket generálnak, melyeknek újabb következményei lesznek, és ez így lesz egészen addig, míg Kína alá nem írja a Kyoto-i egyezményt, az USA le nem mond olajbevételei 100%-áról, vagy épp addig, amíg kicsiny országunk művelt polgárai össze nem fognak és teljes egyetértésben, közös erővel vezetik a világhatalom dicső fényébe szeretett Kárpát-medencénket - azaz örökké.

Ezen a hétvégén az események és következmények láncolata úgy hozta, hogy a sors megajándékozott egy-két lehetőséggel. Lehetőségekkel, hogy új dolgokat vegyek illetve csináltassak magamnak. Például új személyi igazolványt. Meg bankkártyát. Meg diákot. Lehetőségem nyílt új pénztárcát venni (bár ezt már körülbelül egy éve tervezem). Ja, és új telefont. Meg fényképezőgépet. Oh igen, drága olvasó. Ok-okozat. Kiraboltak. Szögezzünk le valamit: lopni bűn. Akkor is, ha betörsz egy csilli-villi villába és elviszed a Zsolnay-t meg a Samsungot meg a Mercedes-t, és akkor is, ha a bazimarketben vásárolgatás közben elmajszolsz egy stanglit (utóbbi természetesen csak abban az esetben, ha fizetéskor cseszel szólni). Mert nem dolgoztál meg érte. Mert nem fizetted ki. És – mielőtt még esetleges enyveskezű olvasóim felháborodnának – az NEM munka, hogy „a Lali közbe’ azt nézi, hogy mikó jönnek vissza”. Ééés meg ne feledkezzünk arról az igen trendi kifejezésről, amely a dolgozó magyar népesség 90%-ánál krónikus szédülést, hányingert, majd 220/200-as vérnyomást idéz elő (figyelem, dobpergés): megélhetési bűnözés. Gyönyörű. Mit nekünk „teniszütő” – legyen ez a szókapcsolat az új példa a magas hangrendre! A nebulók valószínűleg mostanában úgyis sűrűbben hallják. Hogy jön ahhoz bárki, hogy rajtam élősködjön? Hogy abból vegye a sörét, az új fukszot, de – tudjátok mit? – akár a kenyerét is, amit én kerestem meg? Én megdolgoztam azért a pénzért. A legtöbben, akiktől ellopják az értékeiket, megdolgoztak érte (a „beszerzési áron” szerzett tárgyaktól tekintsünk most el). Soha nem fogom megérteni. Valószínűleg társadalmunk abba a nem-merek-tippelni-hány százalékába tartozom, akiket úgy szocializáltak, hogy eszükbe sem jutna odamenni más holmijához, és csak úgy elemelni valamit – és ugyanígy sosem fogják megérteni. Mindenesetre ha egyszer, egy sötét éjszakán arra ébredek, hogy a világhatalom dicső fénye világít be az ablakomon – inkább óvatosan körülnézek. Hátha csak egy elemlámpa.

©2008 Pactolous -  DM system v0.4 | Powered by: Darh Media | Design by www.mitchinson.net | RSS