Hancock megmenti a világot! (ha éppen ráér, és olyan a kedve)

Amikor először hallottam az iszákos, mindenkit megvető, flegma szuperhős ötletét felvonultató filmről, rögvest azt hittem, hogy végre láthatok egy belevaló, igazán kemény akcióvígjátékot, ami fityiszt mutat a rakás szemét Pókember feldolgozásoknak és annak a nyomorult szupercsávónak, abban az „S” betűs cuccban! Hiszen még a besorolása is akcióvígjáték, ergo semmi gond nem lehet ugye? Nos, ez nem egészen így történt. Aki szerint a Hancock az előbb említett műfajba tartozik, annak az embernek a fejét fel kéne dugni egy szűk seggbe, ahogy a filmben azt egyszer meg is teszi főhősünk! Ez ugyanis egy családi-akció-vígjáték-dráma. Ebben a felsorolásban két szó szúrja a szemem: a családi és a dráma! Mondjuk nem tudom mire számítottam, amikor a korhatár még az amcsiknál sem volt magasnak mondható, pedig ők legendásan tartanak a mozik gyerekekre gyakorolt hatásától. Ám ahelyett hogy kiragadnék néhány példát, menjünk gyorsan végig a filmen, persze csupán nagyon konkrét utalások nélkül!.

A Hancock egy olyan jelenetsorral kezdődik, ami még azt is mentem seggre ülteti, aki épp csak hogy beesett a terembe! Zseniális. Egyszerűen nincs rá jobb szó! Jól megkoreografált akció, nem erőltetett és nagyon ütős poénok! Ha ezt a lendületet megőrizték volna, egészen a másfél óra végéig, akkor még a stáblista alatt is sírva röhögtem volna. Aztán megismerhetjük a nem is kicsit szánalmas PR menedzserünk, aki éppen nincs jó passzban. Hazafelé tartana a csotrogányával, amikor egy vonat miatt életveszélybe kerül. Semmi pánik, Hancock nem törődik azzal, hogy kit ment meg, így Ray bácsin is segít! Élete ezzel rögvest nagy fordulatot vesz. Itt még menetrendszerűen jönnek a poénok, de az ember már kezdi érezni a fejére csöpögő nyál és limonádé keverékét. Eztán Hancock börtönbe vonul, megjavul, minden happy, persze sok lelkizés után, de azért egy ilyen gyökeres változást nem intéztem volna el tíz perc alatt! Mindegy, itt is van néhány kellemesen szórakoztató jelenet, így elnézzük a készítőknek. Aztán Hancock kiszabadul, szuperhős lesz, majd jön a nagy fordulat a filmben, és megint minden szoáré! Lesz itt még több lelkizés, románc, sírás, szenvedés és olyan vontatott jelenetek, hogy hajlamos voltam azt hinni, ezt lajhároknak rendezték így. A végkifejlett ha nem is nagy csalódás, de azért a film elejéhez hasonlítva igencsak rangon aluli. Dióhéjban ennyi! Feltűnik valami? Nekem egy sablon képe kezd kirajzolódni. Talán mert ebben tényleg nincs semmi kreativitás!

Összességében pedig épp ez a Hancock legnagyobb hibája! Sajnálatos, hogy egy ilyen remek alapszituációt feláldoztak a nagyobb nézőszám és a kisebb korhatár oltárán. Igazán nem értem miért nem lehetett végigvinni ezt a seggfej figurát, ha már a Doktor House-ban bevált! Egy kifejezetten szórakoztató moziból sikerült egy olyan tucat terméket összehozni, amivel már ezerszer találkoztunk! Tessék szépen felfogni, filmkészítő bácsik, hogy ez már nagyon unalmas kezd lenni. A színészek szerintem teljesen jól hozzák a szerepüket, Will Smith pedig ismét csak megcsillogtatja az egyesek szerint nem létező tudását! Az viszont a forgatókönyvíró(k) hibája, hogy van néhány jelenet, amely során a színészek fapofával mondják be a kamerába az általános érvényű, holivudi tartsunkössze-szeressükegymást dumát! De komolyan. Befordulnak a kamerába, rázoomolnak az arcukra, ami így elfoglalja az egész kivetítőt, és jöhet a süket szöveg! Egy pöppet kiábrándító és szánalmas. A romantikus vagy éppen drámai jelenetek pedig nagyrészt annyira elnyújtottak és rosszul megszerkesztettek, hogy az ember nem a karakter fájdalmát érzi át, hanem a végtelen unalmat! Bezzeg azok a fránya poénok ütnek, úgyhogy tényleg nem értem miért nem tartottak belőlük többet.

Nah, azért jöjjön még egy értékelés is, hogy ha valaki nem akarná elolvasni az előbbi szövegelést. A Hancock egy lépésre volt attól hogy számomra kultuszt teremtsem. Sajnos éppen ezért ilyen fájó a végeredmény! Ne higgyetek a bemutatóknak, amik egyébként csak az akcióról és a humorról szólnak! Az nézze meg, aki szeretne néhány remek poénnal megfűszerezett, holivudi tucat alkotást végigülni, sok drámainak szánt maszlaggal. Kár hogy ebbe a márkás whiskybe ennyi olcsó, útszéli limonádé került (a két ital ugyanis eléggé üti egymást).

Egy nagyon jóindulatú 6/10, mivel a film majdnem fele értékelhetetlen számomra!