Dunán innen, EB-n túl
Conquistador
2008-07-02 00:39 
2
2987
| Rovat: Nos véget ért a 2008-as labdarúgó Európa bajnokság. Sokak bánatára, vagy épp örömére, de a tény az tény: vége. Jómagamon az EB-vel kapcsolatban azt vettem észre, hogy a gyerekkorommal ellentétben (igen, elvileg kiléptem abból a korból) már nem lételemeim annyira ezek a nagytornák, nem érzem úgy, hogy felrobbanok, amikor nem az a csapat nyer, akinek szurkolok, kicsit talán varázsát vesztette számomra. Ettől függetlenül persze részletesen nyomon követtem az eseményeket, amikor tehettem megnéztem a mérkőzéseket, és így tovább.
 Mindenesetre tanulságos torna volt, több okból is. Ami számunkra, magyaroknak jelzésértékű, hogy az előzetesen lesajnált hazai osztrák csapat kitűnően helytállt, az utolsó, harmadik csoportmérkőzésükön még akár tovább is juthattak volna. Ez arra ösztönözhetné a magyar sportdiplomácia felső köreit, hogy igenis a jövőben meg kell szereznünk egy rendezési jogot, mert csodát tehet fiainkkal és az országgal is. Másik hatalmas tanulság a csapatoknak, hogy az amúgy örökérvényű igazság bizony mindig megvalósul: a mérkőzés addig tart amíg a bíró le nem fújja! A horvátok ezt egy életre megjegyezhették, mikor a török Semih Sentürk a 122. (!) percben mentette tizenegyes rúgásokra a negyeddöntőjüket. Amit aztán persze az óriási mentális előnynek köszönhetően simán hoztak. Újabb konzekvencia levonás, amit a sokat megélt, tapasztalt játékosok már régóta mondanak, hogy az együttesnek nem a torna elején kell csúcsformában játszani. Erre tökéletes példa a csoportmérkőzéseken parádézó hollandok esete szembeállítva negyeddöntős ellenfelükkel, a pocsékul kezdő oroszokkal. Az addig szenzációs oranjék szájtátva lesték, ahogy az Arsavin és Guus Hiddink vezette szbornaja lefocizza őket a pályáról. Másik ehhez hasonlítható összecsapás a portugál-német volt, ahol az addig szintén kicsit akadozóan játszó német válogatott küldte haza a Cristiano Ronaldo (az aktuális gigasztár) fémjelezte portugál nemzeti tizenegyet. Az én általam favorizált olasz csapat igencsak betlizett, ugyan továbbjutott a halálcsoportnak nevezett „C” jelű négyesből (legalább megverte a nyegle franciákat), de a negyeddöntőben meglehetősen antifutballt játszva, büntető rúgásokkal vérzett el a spanyolok ellen. Ennek hallatára akár beszélhetnénk pechről is, de az azzurik nem igazán érdemeltek továbbjutást a mutatott játék alapján. Di Natale meg tanulja meg belőni azt a fránya tizenegyest! A bécsi döntőben végül Németország találta magát szemben az addig hibátlan Spanyolországgal. Az erő és kitartás a technika és látványosság ellen. Utóbbi csapatnál hiányzott a gólkirály jelölt David Villa, ezért egy csatárral, de egy bombaerős középpályával álltak fel. Ez volt ami döntött, a Xavi, Iniesta, Fabregas, Senna alkotta középpálya hihetetlen stabilitásával megölte a német csapatot. És a 33. percben egy Fernando Torres villanásból (avagy Lahm hibából - nézőpont kérdése) megszerezték a vezetést, amit egészen a meccs végéig meg is tartottak. Azt kell mondanom teljesen megérdemelték, ők nyújtották a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, szép gólokkal, jó védekezéssel. 1964 óta ez volt az első számottevő eredményük, amit ha ugyan Raul nélkül is, de elértek, és most végtelen boldogsággal ünnepelhetnek egészen 2012-ig. Vagy ha addig nem is, az biztos egy pár napig kő kövön nem marad a bikaviadal hazájában…. |
Hozzászólás
2008-08-05 22:37
Élvezet volt olvasni ezt az "EB összefoglalót".
2008-07-02 00:42
Én az EB döntőből is csak 20 percet láttam, nem nyertek a németek, el is ment a kedvem az egésztől
* jelölt mezők kitöltése kötelező!