Gyilkos gyengédség (1. rész)

Adri

2008-06-15 22:17 Hozzászólás

3137 | Rovat: Irodalom »

Csontig hatoló hideg volt. Az ég szürke, a viharos szélben recsegve nyögtek a csupasz fák. Testük elhajlott, némelyikük ágát letörte és messzire sodorta a már-már orkán-erejűnek mondható szél. Ugyan a hó nem esett, mégis kihalt volt az utca. Senki nem járt a jeges utakon, kivéve egy hosszú, ballonszerű kabátot viselő embert. Bár az igazat megvallva ő sem járt, inkább lökdöste a szél ide-oda. Ha valaki kinézett volna az ablakon, bizonyára jót nevetett volna a szerencsétlenen, meglehetősen komikus látványként hatott, amint a szél felfújta kabátjában botorkált. Mint egy nagy strandlabda. De senki nem nézett ki. Mindenki bezárkózott kis, meleg világába, és szerettei körében, a kandalló mellett töltötte az estét. Senki nem figyelt rá, sosem tették.

Sarah egész életében egyedül élt. A magány, pedig keserűvé tette. Olyan keserűvé, hogy mindent és mindenkit gyűlölt. Gyűlölte azokat, akikkel törődtek, akiket szerettek, akik valaha képesek voltak nevetni. Neki mindez nem adatott meg. Még a nevetés képessége sem. Egyetlen örömét mások megalázásában lelte. Zord és kegyetlen természetével élesen ellentétben állt gyönyörű külseje: derékig érő, hosszú, barna haja, melegbarna szeme, karcsú alakja. Aki először látta elámult szép babaarcán. De amint kinyitotta a száját, mindenki menekülőre fogta a dolgot, a vonzerő olyan erősen vált taszítóvá, mint mikor egy kísérlet során a mágnes pólusát megváltoztatják és a gyorsan egymáshoz húzó vasdarabokat egyszeriben erővel sem lehet összeérinteni.

Sarah gyorsabbra fogta a tempót. Hamar haza akart érni pazar villájába, már teljesen átfagyott. Ez általában nem szokta érdekelni, de most, valami rejtélyes vágy is hajtotta, nem is haza, hanem háza közelébe. Sejtette, hogy ezen az estén minden megváltozik. Rossz előérzete volt...

Amint közeledett otthona felé, hirtelen megpillantotta Timet. Mintha a semmiből tűnt volna fel, a férfi az ajtónak támaszkodva állt és hideg, vérfagyasztó mosollyal üdvözölte a lányt.

Tim volt az egyetlen ember, aki nem félt Sarahtól és minden alkalmat megragadott, hogy piszkálja, viszonozza azt, amit a lány másokkal tesz. Gyakran próbálta megalázni mások előtt, de ez sosem sikerült neki. Mégis kedvét lelte a játékban. Nem szerette a lányt, csak meg akarta leckéztetni, számára Sarah nemhogy gyönyörű, de még nő sem volt. Tárgyként bánt vele. Tim jó ember volt. Az a fajta, aki segített, ahol tudott, aki élvezte az életet. Nem volt kimondottan jóképű, se sportos, mégis imádták a nők. És meg kell hagyni, ő is imádta őket.

- Te meg mit keresel itt?- mordult a férfire Sarah, pedig szíve mélyén nem bánta, hogy nem kell egyedül töltenie az estét. Nem örült, hiszen ezt az érzést nem ismerte, de nem is bánta a dolgot. Közben elővette kulcsait és kinyitotta az ajtót. A férfi nem válaszolt, csak besurrant a résen és rögtön leheveredett egy kényelmes fotelbe.
Tim nem véletlenül állított be ma a nőhöz. Úgy érezte, elérkezett az idő, hogy megkapja, amit megérdemel. Kegyetlenségre kegyetlenséggel fog válaszolni, és ez egyszer nem hagyja, hogy ő végezze megalázva. Nem, biztos terve volt. Legalábbis, azt hitte. Nem magáért tette. Pontosan ezért kellett megtennie.

Miután mindketten beléptek az ajtón, a meleg levegő körülölte őket. A kettejükből áradó kíváncsiság és a kellemesen meleg levegő elegye megtöltötte a modern berendezésű nappalit. Meglehetősen pazar látványt nyújtott, amint a kandallóban pattogó tűz megvilágította a gyönyörű fenyő bútorokat. A szoba közepén egy kis dohányzóasztalka állt. Szomorú látványt nyújtott. Üressége elárulta, hogy nem sűrűn jár vendég a házba. Se egy dísztárgy, se egy csokor virág, semmi sem tette barátságosabbá a helyiséget. A hatalmas szoba pontosan olyan volt, mint gazdája, rideg és gyönyörű.

Tim a tűz felé nyújtotta kezét. Ő is átfagyott egy kicsit, de nem a hidegtől. Most, hogy a házban tartózkodott, szívét jeges félelem markolta. Visszakozni akart, de nem tehette. Ígértet tett.

Egy héttel korábban szomorú hírrel ébresztették Timet. Legjobb barátja öngyilkos lett. A közeli folyóba hajtott a kocsijával. Semmi esélye nem volt a túlélésre.
„Ahogy most neki sem! Ő a felelős mindenért! Ha aznap nem viselkedik olyan kegyetlenül Braddel...” - lángolt fel újból, többszörös erővel a düh Timben. „Senki nem látott bejönni, még az időjárás is nekem kedvez.” Azt hitte, terve tökéletes, de nem számíthatott arra, ami történt. Senki nem láthatta előre...

Mikor Sarah beengedte Timet, sejtette, hogy a férfi nem baráti céllal jött. Sejtette, hogy oka van annak, hogy most a nappaliban ül. Sejtette azt is, hogy a fiú őt hibáztatja barátja haláláért. Mégsem ez volt az oka annak, hogy elhatározta, a mai este csak egyféleképpen végződhet. Egyikük halálával.

(folyt. köv.)

Hozzászólás