Üdvözlet olvasók és írópalánták!
Mit szeretnél olvasni? Humoros írásokat idétlen hírekrõl, esetleg komolyakat komolyakról? Verseket? Novellákat? Sport ihlette írásokat? Album/film/játék/egyéb kritikákat? Netán reagálni is szeretnél rájuk? Itt a helyed!
Esetleg neked is van valami szösszeneted, amit meg akarsz osztani másokkal is? Itt a helyed!
Vagy kíváncsi vagy az egyik cikkíró/tulajdonos, Pactolous dalaira? Kedveled az elektronikus zenéket? Esetleg még dalszövegeket is írsz, amiket kipróbálnál dal formában is? Itt a helyed!
Az írásokat és reagálásokat erre az e-mail címre várjuk: info[kukac]pactolous.netkey.hu
Igen, direkt van így írva, ezen ne akadjon fel senki, csak cserélje le a [kukac]-ot egy @ jelre, köszönjük :)
Amennyiben más oldalon is szeretnétek megjelentetni írásainkat, kérjük, azokat csak az írók nevének feltüntetésével tegyétek. Megértéseteket köszönjük!Citromail-esek FIGYELEM! Tõletek hibásan kapom meg az írásokat, a Citromail hibája miatt. Így kérlek benneteket, vagy küldjétek el õket egy másik e-mail címrõl, vagy ide címezzétek õket:
kollerzene[kukac]gmail.com
Danke!
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egybõl az új írásokról!Kellemes kalandozást a honlapon!
Cikkek
Bár úgy tûnik, hogy kicsiny oldalunkat eltemette a hórengeteg, jelentjük, élünk és virulunk! Igaz, a mostani bejegyzés után lehet, hogy pont az ellenkezõjét fogjátok kívánni! Folytatódjék a képregény rovat!
Szerintem nagyon kevés olyan ember van, aki nem szereti az õrült, totál elmebeteg vígjátékokat. Gondoljunk csak Mel Brooks filmjeire vagy a Csupasz Pisztoly-sorozatra, vagy a Haláli fegyverre. Ezeknek a filmeknek nem igazán van konkrét mondanivalójuk, általában vagy paródiák, vagy csak szimplán olyan filmek, amelyekkel az alkotók szórakoztatni és ingerelni kívánják a nézõközönség rekeszizmait. A Tûz a víz alá címû film is ebbe a kategóriába tartozik.
Sokáig filóztam azon, hogy egyáltalán merjek-e bármit is írni a német techno fenegyerekeinek (ehhe..) új albumáról. Jó pár éve már, hogy szûkszavúan mérem a dicsérõ szavakat munkásságukkal kapcsolatban, és ez nem véletlen. Aztán persze naívan azt gondolom, hogy talán majd a következõ, talán majd egy kis pihenõ után történik valami. De sajnos nem tudom már lejjebb vinni azt a bizonyos lécet, hogy megugorják, nem tudom tovább tolerálni az évek óta szûnni nem akaró igénytelenség-hullámot. Vigyázz The Big Mash Up, nem kíméllek!
Nos, most írhatnék ide valami frappánsat, de mi a fenének? Tessék megnézni az ínycsiklandó videókat, minél hamarabb!
Feltett szándékom, hogy ebben az évben kicsit jobban ráfeküdjünk a honlap Fun rovatára, ami az utóbbi idõben kicsit pihenõpályára kényszerült, de talán majd most... majd most! Az év elsõ humoros bejegyzésével szeretném ezt a folyamatot elindítani: lesz itt egy kis Word, egy kis bulvár, egy kis érdekesség, meg egy pár rajzocska-képregény is!
Kezdõdjék hát meg a 2011-es lemaradás pótlása, elsõként egy lemez értékeléssel! Újabb visszatérõt köszönthetünk a honlap történetében; a Cosmic Gate duó a 2009-es Sign of the Times után 2011-ben új albummal jelentkezett.
Most már ideje lenne feltakarítani a szilveszteri, és a pótszilveszteri bulikból megmaradt göngyölegeket, üres üvegeket, kipucolni a lakást, hiszen 2012 könyörtelenül és elkerülhetetlenül is megérkezett. Nincs világvége (még), igaz, a tejbe meg a mézbe sem fulladtunk bele. De ezzel most ne is törõdjünk, inkább tekintsünk vissza, mi is történt tavaly a honlap történelmében.
Egészen 2001-ig nem gondoltam volna, hogy a rockzene iránti szeretetem a mai szintre módosul. Ám abban az évben egy német zenecsatornán belefutottam egy zenekarba, ami egyszerre volt zúzós hangzású, groteszk megjelenésû, dallamos és fülsértõ. Ez volt a Rammstein. Ezt a német bagázst annyira megszerettem az idõk folyamán, hogy személyes kedvenceimmé is váltak, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. És, hogy miért is ez a kissé szirupos bevezetõ? A zenekar ebben a hónapban jelentette meg elsõ „best of” jellegû kiadványát, ami úgy gondolom megérdemel egy bõvebb leírást.
Van ez a stílus kérem szépen, amit úgy hívnak: dubstep. Nem új dolog, de csak mostanában kapta el a kommerszitás szele, már ha létezik ilyen egyáltalán. Képzeljünk el egy végtelenül széttorzított electro számot, ami nem 4/4-edre épül, hanem annak a felére, és ennek a ritmusnak dolgozik alá minden. Ha elképzeltük, akkor tegyük mindezt a sokadik hatványra, mert körülbelül ilyesmi hatású lehet az elsõ dubstep „élmény”.
Piros betûs ünnepnap a mai, szóval meg is lepõdtem, hogy miért kellett megint tíz órát melóznom a tegnapi tizenkettõ után. Ez a kis szösszenet azonban nem az én hasfájásaimról fog szólni, hanem egy nálamnál persze kevésbé fontos, de akkor is nagyon jelentõs emberrõl.
Egyszeri, megismételhetetlen alkalom, 22 HD kamerával rögzítve, dupla CD-n, dupla DVD-n és Blu-Ray-en, hogy legalább lehetõségünk legyen ennek az alkalomnak a felvett változatát többszörivé, megismételhetõvé tenni. Ez lehetett a célja Ákosnak és csapatának: egy méltó lenyomatot készíteni a májusi A Katona Imája lemezbemutató koncertrõl. Sikerült?
Bármerre járunk is világban, többnyire normális emberekkel találkozunk. Mindenki szalad a dolga után bankba, szervizbe, munkába, esetleg a fogorvoshoz. Nem nézünk rájuk furcsa szemmel, mert olyanok, mint mi – normálisak. De ha valaki kicsit máshogy viselkedik az ’átlaghoz’ képest, rögtön megnézzük, és hangosan, vagy csak magunkban, de rögtön megjegyzéseket teszünk, hogy ’Nahát! Még ilyet! Ez õrült!’. De nem biztos, hogy nekünk van igazunk.
Ha a zsarnok utat tör magának, ha a gyengéket, szegényeket piszkálják, ki az elsõ, aki ott terem, és a fejére kitûzött vérdíjjal mit sem törõdve életeket ment? Igen, õ az, Robin Hood, az igazságosztó, a szegények jótevõje, gyávák, zsarnokok, álnok királyok kirablója, aki minden fontoskodó nemes orra alá borsot és más finomságokat tör! A híres Locksley família sarja bizony igazi jótevõ, de a hõsnek van egy másik oldala is, mely kapcsolatba hozható a harisnyákkal. Csak Mel Brooks tudja, hogy miért.
Vegyünk egy vagon dögös csajt, adjunk hozzá egy jó adag heavy metalt, majd szórjuk meg alaposan a legelborultabb, legelmebetegebb humorral, amit csak a tévék képernyõje elbír és körülbelül a Todd and The Book of Pure Evil-t fogjuk kapni, amirõl minden meggyõzõdéssel állítom, hogy az utóbbi idõk egyik legjobb szórakozását nyújtja.
Pactolous
2012-02-05 21:58 
2
40
| Rovat: 
